wolf schmid ekvivalenciak csehov

8/3/2019 Wolf Schmid Ekvivalenciak Csehov

http://slidepdf.com/reader/full/wolf-schmid-ekvivalenciak-csehov 1/14

WOLIT SCHMII)

Eku iaal en ci ók nz el beszé lő p rózában(Anton Csehoz.l nouellóiból szórmazó pé Idákkal)

9cpcl conocraslexnn-npo1jlBopeq' xyÁoxlll'l}iIo6upacTc' Áo cyouloc t npc^itgra. [...]9epe ocrpoylrrroc rpor!BonocraBjteHtlc

ol hÍ ll'lRacTcÍ cyr!HoclL B'] tlr|UolIIoUlc|l il nloleii.

Egybeveté sek ós cllenté telezé sek ú tjániut el a művósz a tárEy v.rlór1i linyegÚhcz. [.. ' I

FJlese|méjű szcmLleálIí tás ú tján láÍ ul f(.|

az emberck közöt Í cnnálló köcsönviszonyok vatódi linyegL''VtrtoN SKt.(rvszt 'lt A. p. Cschov'

1. TÓRTí ;NÉ S, TÓRTIiNlj' I' í ;SÉ RTEI'IM

a\ Töté trct mí nt szeltkció

A töté í s szituációk, szcmé lyck é s csc]ckr,ósek té rben ós időbcn nc'nl lr.'batlí-

rolt, mindcrr irányban nyitott ós Vé gteleniil P()lttosan konkrctizá|hatt1 krltrtitrttttma, anrely a nrűben, pontosabban: az elbeszé lt tijrté nctbclr nrí t nrP|it'itcrr irdr,;tvaj]. A tőrté lrct a töté nósbő] valLó kipóIasztós crcdmónyc. Kc1t szc-|ckcitis nltivcletrévénmcgy vé8bc a konstitú ció, ezck rcdrtkáljí k az atlyirgi krrnlplr:xilií s í s azé Itelem lehetósé 8einck tú láradó bósé gé t,é sa tijltónós r'e(gtt'lcrrsó8ó( c8y lcllatá-Iolt' é rtclcmmel tclí tettalakba vezetik át. Ezck pcdig a k(ivctLczrí k:

1- a tötúús eleneinck (szituációk, szemóyck ós cselckr'ósck)2 szcIcLciLijtt t1s

I I]ttK']ol lU(,oBct(Itli: A' n. qcxoB ( l955)' - Bőví tctt vá]toznt: IIoBccTlr o llpo'c 1, \tl,llllJlÜlln' ll pljűo_pbr' ToM 2' N,Í ocKBa,XyÁo)KeqTclnla' nlh_PaT}pa 1966.3"19. - E stJoYszkii sziizs'rlnrélctdbő szí mrizóma8lno|dat, amcly a szcÍ zónck cs€o\'A PllÍók me8 a nyur8a címí ovcllájírlr vonatkozó í cjtc8dóscitálta]ánosítia, me8találhakí a MctaÍoÍa é s szl:izséhez fűzöt me8je8}zésekbcn: ,,A nrűalkotás í c]nd.rta azé let visszaadása otyan öszckaPcsolások [cllc'Úe'./'7 me8alkotása é solyal\ oPpozícií'k Í,Po 1onanoF'/o.'

'Í elszínrchoás.r ré vdn. mel)'e]. fcltárjáka tárgy valódilé nye8é t

[ry4rcchb]" -Uo'I'86.' A sziluí Ciók hlhd é sÚtl'.' (mlntáIis) szituÍ ciókÍ a oszthatók tovább. A kiilsó szituációhoz tartozii(az is, amit az an8olszász kutaLí sbJn 5-.'lrl',t8ként (vö Pl. L. N'ÍICHAEL o'TooLE: structurc, stylc andlnterPretátion in the Russian short sbry. Ncw Har'en, 1982, 180 192') ielönck. s.zcr'ély minden olvanaktáns, amely a töténdsbcn cselckvőké Ps'

^ncn] csclckvóké Pcs tár8ysz€ú sé 8ck a kai]ső sziiuációhoz

tano2nak. A cse]ekvésck mclctt (amclyek tel.é kcnysé gi, bcszé d- vasy tlldnti csclekvéské nt mnnjfesztá'lódnak) e8ern1íiend6k n1é 8 termé szetcscn it (tcrmészeti) csenté1ryek is (flnclyekben a szenré lyek ncnlá8ensMnt, hancm pácienské nt műkódnc}i)' A7 c8yszcÍ í isc8kcdvé é rt tt é sa továbbiakban csak szituá_ciókró, s7cmé lyekÍ ó é s csclckvésekő lcsz szó Az $í 'l.lr,v tcrmintts az e8esz mű\€ szcn'czó, a (kűLsőé slva8ybels6) szituációnak a tőrténct kezdete é s vé8e köajtt Znjló \'áltozí sát ielöi'

\v()l.I; sCI IMIIJ / EKvlVÁI-|NclÁK AZ ELBEsZÍ iLl PRÓZÁBAN 181

2. a tulajc]('1sí tok vógtclcn sokaságáb(l\ származó mcghatáIozott minősé gekszclckcitija, nlr':lyckct a kiválasztott tajltónósmozzanatok lrordozrrak'

A t(irté net tclrát nem tartalmaz mást, mint a szővegben explicitcn ábÍázolt tó-nyekct a denotált szituácití kkal, szen'ré lyekkel é scselekr'é sekkel e8yűtt' AzábÍáZolt tónyek pcdig csak azon tulajdonságok ré vón rószci a tö té netnek,melyek a szövcgben adott expiicit n-rin(ísí tésekáltal konkretizákidnak. Mindcn,nem cxpliká|t ktilsr3 é sbelső szituáció, szen-ré ly é s cselekvé s, anlclyckct hoZZ.ítudunk é s gyakran hozzá is kell gorrdolnunk az ábtázolt tónyckl]cz, \'alanrintnem konkrctizáIt minósé geik is, nrelyeket a kiválasztott tötóné smozzanatok-hoz rendeiürrk hclzzá, tclrát mí rrden tőbbé -kcvé sbóegyé rtelműcn imPlikáltdolog vagy r'ógé rvé nyesen vagy csak átnrenetilcg, dc a töténé s vé8telenjé bennrar.rd. Ez ut,jl.bi [.izonyos csctckberr töté lrik, melyekct a kai\'etkező fejezcfbclrkcll megvizsgálnrrrrk''

3 Az első lijÍ l(1n(lsdeí ilrí cióm (l982' 94') olyan tömör€ sikerült, ho8y Í é ]rcé Í tésckÍcdott álkalmat'[zé rt ilt as nl([t cll)' licsit tóvcbtcn kif€lem á t('rténé sontikus státusz.í t. E8y í ikciós nrű tőIté né selcrnróslltcs.'l ncnl ll8ynnabban a státüszban adott, mint az a töté nós, amely a tórtónetí rók álh| lcí rtlij'1óncllm Jl.tl'i.i!ll s7ol8áL' Mé 8akkor í s,ha a múlt töté n€ni escmónyc ugyancslk töté netekcnkort'szl(il, t('hjt (jtI('I('mkóPZó redukciók révénhozzáfé Í hető, mint Pl' mindcn e8ycs olyan mű, melyA lÍ ilt'ii Í ('lra(Il\l(lln tijrté nctc cí ct vjseli, mé8is őnma8ában ez az cscmé ny mcgli'rté nt' E fakticitÍ s(is lí li(llon(n]lil hi.í nylikaz iÍ odalnti tötí nósbó, c8yébké nt ott is, ahol _ nrint á ,,tajrtélrelmj" rc'

8Ún)'lx.n' ú ty ttillil, rc.ilis csemónyck alkotják az ifodalni tötónct ,,an}'ásít"- scm a szemé I)cs,t.n) n nyilvános Politikai tajrténé s'amelya l,ev Tolszk)' Háboni é sbé kóóbcn elbcszót töté nct hátte-rót ndja, nem azonosí tható a NitPóeon kolszak vaiódi tórté nelÍni escmé nyé vel'Az sokkal inkábblI8ynnolynn fiktív, nint aZ €bő] kinetszeit töté net' Bí r a fikcióban a szeÍző alkoiísí ník enl \'a](isesemóny szoltjl iláPul, sőt a fiktív tajrté nés s csak a töténettcl ka'rvonalazódik, czt a tcjrténé st á nlűsaját s7-elkezcti szintj(tnck kell tekintcni, tcfmé szetesen il nú J'.'fidstl kt[rális szintnck. Dz ké Pezi aztáz alaPanya8ot' amel!'re a töténctct clődé ző szclckció vonatkozik. Amikor arró beszé liink, lro&, atötónetet mozzanatok kiválasztí sával ,,hí!juk cló" va8y ,,kimetssziik" e8y alaPjátll szol8áló töté _nósb6l, tcrmé szetescn ncm:l szerző erccleti .lkok1i aktusát, nem a mú genezisének válódi kronológi-áiát, ncm is a mti bcÍ o8adók áltnli szukcesszí\' konkTctizációját tartjuk szcn elótt, hancm czt a kiÍcjc_zést, é PPú gy,mnÍ az.jólc é s llr'll] id6bcli nrctlratározásokat, ideálgenetjktls é rtelembell haszní ]-iuk' azaz eg1. ,,8cneratív" konstihici(js n1ode é rtc]mében, ancly ahhoz, ho8y í mli faktúIáiít,a

bcnnc all(alnrazott ,,cl'árásokat" dcmonstÍálj., |o8ikai'konsckutiv mű\.eletek temPor.1lis mctifoí í i_val bontja mc8 a szin|ck szin1ult.nciljs.í t. Amcnnyibcn a tötélté s ncm más, mint a szclckció inlP_l&ált kiindülóPonlj.1, nelynek cÍcdmé nycké nt 8ielcnil( ;l töténet, nen1 lchct a lótaL1tonóm valósvilá8 lckintetében - pontosabb.lnI a n]indcnko.i kultú ráb.1n spcciális módon kategolizált vi1á8 tekill-

tetébcndefilií ]ni, hnnem csul]í n í rra a töténctre vctctt pillantí ss.1l, amclyb€ inrdikálva van' Atöté né snck é PPcn azok a katc8orillis icllcm?ó ós csck'kvé slo8ikai lehet6s€ei (Mely entitás lé PhctÍ elcsclckvóké nt? McIy .selekvé sek lchctsó8esck alaPvetóen?), anclyck a töté nct saiátjai' A rötónóstclrát már nindenkol c8y a tötélret í ltJlkatc8olikusan megÍ olmált viljg, é smint ilyen, nem azono_sí tható azon ktllltira áhal kate8o.izÍ ll, cls.iátított vilí g8al' amelynek rés7ea mÍi.A m|umnrJncl1stórténé s mint indcxiklts jel milrdcn biZomy.l kiizli kclctkezési kontextusa kultúIájí nakkategóriáit,dc tarta]rnazhat óPpcnsé g8el olyan kategó ákat, é smc8jósolhat olyan cse]ekvési lehetősé seket is,amelyck ncm nktuálisak ebben a kukú rában, illch'e máÍ nem va8y mé 8 nen! vagy e8yáltatán ncmtűnnck mc8valósí thalónak.

Helikon, 1999.



1B2 TANULMÁNYoK

b\ Az é rtelmí lonal é s n fle1fl kiuáIttsztott elexl

A szituációk, a szemé lyel a cselekvé sek é s hr1ajdorságaik kir,álasztása előÍ elté telé tké pezi releuanciójuknak" é rtelmi relevanciáju*nak, mert a tőÍ té netalkotóé rtelex kepzésszempontjábó keni]rrek kiválaszkí sra. Legalábbis ezt felté telczi. az az olvasó, aki ór_

telemtaÍtamának előfeltevé sé vel olvassa az elbeszé lé stA szelekció tchát a kiválasz-toft elem óItelernrelevanciájá' az elbeszé lé sé Itelniegysé gé benvaló ré szesedé sétsu1a]lja| azaz azt a ké Pessógé t,hogy szemléltesse az elbeszócndó eseményt, egykiindulási szifuáció vá|tozását, é s hozzájárrrljon annak az é rtelemnek a kifejezé sé hez,

amely az esemóny kauzaÜtisában van megalapozr'a. A kiválasztás tetuít azzal a fo-lyamattal jáÍ egy.ti tt, melyet a töténé s mozzanatai mentén meghú zotÍ é rtelmí'wnalnaknevezheh-ré nk'a A kiválasztott töté nósmozzanatok ekkor a tórté netben a többé -kevósbé állandó é rtelmivonalon elhelyezkedő pontokként iclcrrnek meg.

Az olvasó tehát, ha megpróbálja í ljra meghú zni az integráló é rtelmi vonalat,mindenké PPen aIIa kónyszcrűl, hogy mindkét vé 8é nmegragadja a szelekciót, necsak adottsá8ká1t (mint meghatáIozott mozzanatok kiválasztását), hanem negn-cűké nt s: a választás más lehetősógeinek elutasí tásaként. A kiválasztott elemmajd csak a nem ki\'álasztott hátteré ben nyeÍ i el azonosságát é sé rtelmi funkcióiát. A tcjlté net mint é Í telmesegé sz megtaPasztalása azt ielenti tehát, ho8y fel kelltátni szelektiaitásólak lo|íIgÍ ját. De ielent mé 8Valami mást is. AZ olvasónak fuda-tosítania keil, milyen jcllcgű a mú ben é szlelt szelekció negativitása, azaz mllyenmóduszban utasí tották el a nem kiválasztott elemet. A szelekció esetében utyanisaz ezt kí sórő negáció három módja különí thető el.

Az elsó esetben a negáció vé gé wé nyes árn nett kí fejezett elutasí tás jellegű. Ekkora nem kiválasztott töté nósmozzanatok nem találhatók meg sem aZ é Ite]lni vona]meghú zott, sem a pontokbó álló (tematikai ré sekkel megszakí tott) szakaszán' Anegációnak ez a módusza irreleváns ,,meghatározatlan helyeket" (INGARDtrN,1931.) hagy hátra, me$ck konkretizációját a töténet nem követeli meg, de nem istámogaqa' Aki az irelcváns nem kiválasztott elemet mógis konkretizálja, olyanIecePciós teljesí tmé nythajt vé 8le, amely nemcsak felesleges, de az é rtelemegyencskifiirké szé sé t, választási dcjnté sek rekonstrukcioját is meg akadá|yozza.

AZ elutasí tásnak egy másí k móduszáró' a kifejezett negációró akkor beszé l-hetünk, amikoÍ e8y töténet tőle ide8en é rtelmi vonalak támpontjait foglalja ma-8ában, a saját é rtelmi vonal azonban nem- a ielzett jde8en vonalak meghosszab-bí tásd, hanem elek tagadásaké nt |ön lótre''

4 Áz é rteLni vonal Í o8atma Georg Simmel ,,ideátis vona]ának" kéPé hczkaPcsolódil (i. m' 165.).simÍnel kií ejti, ho8y csak ,,egy ideális vonalrrak" a vílágtórté né se8y metszeténck vé g né lküi továbbosztható atomjain kelesztaili,,mcthú zásával" iBtunk el ety olyan töté netíró, egyctlcn Io8alombaÍ oglalható ,,egyséshez", mint amilyen Pé ldáüI a,,hété vesháború"'

5 EÍ e pé ]dák Puskjn A lővé s é sA postamester c ímí telbeszélé sei. Ú8y tűnik, lrogy a kiválasztotttöté né smozzanatok elószö olyan é rtclemfolmákba ileszkednek, me]y€et ide8en tórté netek azirodalmi hagyománybó] Í oÍmí itakmet' Eközben hnte]cn megtőmek e vonalak. sok kiválasztott

WOLF SCHMID / EK\,TVÁLENCIÁK AZ ELBESZÉ LÓPRÓZÁBAN

E második eset, a tciÍté neté rtelmes feltárása é rdeké berr,atapjában véve teljesmé Ité kben megkcjveteli a nem kiválasztott elemek aktualizálását, é pp csak azonmozzanatoké t nem, melyeket a konvencionális cselekvé si mintákra Való hamisú iátszások kí ná]nak Í el. EZZeI eljutottunk az elltasí tás harmadik móduszához,amelyet r4wz]4ntető/lfití lytnlaní tó negációnak nevezhetné nk' Ez a negáció Í ajtaazokat a nem kiválaaztot| mozzanafokat é Í inti,ame]yek palado\ módon ilabsentí a a tötónetl-tcz taltoznak, amennyiben elzámak e8'-üIes helyet enneké rtelmivonalán. Itt az olvasónak meg kell szüntetnie a szerző áIta| felté telezettne8ációt, é sú im aktiválnia kel] a nem kiválasztott elemet a töté net

számára.olvasás közbcn igen gyakran elvé gezzük ezt, mé gpcdig jobbára nem szándé ko_san, az implikálás automatizmusában. Tudatosan rendszerint csak akkor hajtjukvé gre az üres helyek ilyen fettöté sé t, amikoÍ a me8takarí tott elem lé nyegesmoz-Zanatokban mutatkozik meg va8y peÍ dóntően me8hatáIozza az é rtelmi vonalirányát. Ilyen közPonti mozzanat a hős cselekvé si motivációja' oly mé rtékbenváhak PIoblematikussá a 8yakollati é s beszé dtevé kenysé 8et s motiváló fudatoscselekedetek, amilyen mé rtékbenaz elbeszé Iő próza komplex, többré tegú Pszi-ché velruház.z-a fel hőseit, é samilyen mé rté kbenmegszemé lyesí ti a töté netet (az-az az e|beszé |t szemé ly né zőpontjábó adja elő)- A tudat azon mozzanatai, melye-ket az elbcszóő expliciten leí r, gyakran már nem ké peseka tettet é sa szót kövct-kezetesen motiválni' Ebben az esetberr magának az olvasónak ke1l feltámia acselekvé s motivációját, oly módon, ho8y a tciÍ té netentúla _ lelki _ töténé s bizo'nyos nem kiválasztott (a szerző é saz elbeszé |ő által elreitett vagy számukraegyáltalán nem hozzáfé thető) mozzanataira ké rdez rá.

A megszüntetó/hatálytalaní tó negáció valósággal konstitutí vvá vált a mo-dern elbeszóő pÍ óza szárnáÍ a. Az orosz irodalomban Puskin Belkín elbeszé lé seíjelzik annak az elbeszé lé sneka meg'elené sé t, amely a receptí v é Itelemkonstitúció alapvetó teljesí tményeké ntköveteli meg a nem kiválasztott elcm aktiválá-sát. E Í eilődé s csú csPontját Anton Csehov novellisztikája ké pezi' Több etbe-szé lé sében töté net olyan ilányPontÍ a vonatkozik, ame1y magán az e|beszé |é -sen kí vül található.

mozzanat €kor már nem integálható Á löls töténeté t csak akkor azonosí guk, akkor adun]. nekié rtclrnct, amikol a Íomantikus bosszú áüó számos jntertextuáljs allúzió r évén ugallt t(jÍ téneténeknc8ációjaké nt fogjuk fet. Ha Pcdit azokat a töté né smozzanatokat, melyek A Postamester töténete

kaPcsánkerültek

kiváIasztásra e8y á[andó, í olytonos, mindcn ré szletet e8yesí tó é rte]rnivonallíkí 'ánj'uk e]rendezni, minden bizoÍ nya] azon fcltevések cseké ly feltáró erejé t ke me8tapasztalnunk,me]yeket az elcsábí tott sz€timentáLis h6snó nodalni toPosza, a ió Pásztor bibliai kéPe va8y a társa-dalrni tiltakozás irodalorni utalásai is in(toko]Í'ak' Mindké t esetben a2 elbeszé lő é s/va8y hősóktudatában konstituáIódil meg a töténet, mint a cselekvé si \'a8y magyaűzati mintaké nt Í e]seilóide8en tö té netek ne8ácíója. A töténet nyomaté kosan elLltasítja azokat a nem ki1'á]asztott töté né s-mozzanatokat, amelyeket me8próbáttml a töté neten kí vü] akiuatizálii, mert a konvcncionálisé rtelnivonalakat követve szinte adják ma8ukat a Í é sek kitötésé re, é sbiztosí té kot nyú jtanak alra,ho8y vé 8i8vezetik a je]zettidern vonalakat.



184 TANULMÁNYoK

2. TEM^TIKUS É sFoI{I\,IAI EKVIVALENCIA

a) Jakobson ,,|1aralelí zmusa'' a aercbefi é si pfózábal\

Milycn módon kcll összekapcsolódniuk a kiválasztott töté né snrozzanatokr-takahhoz, hogy állandó é rtelmi vonalon elhelyezkedő pontokkónt jclcnjcnek nreg? Apuszta idóbcli egymásutánisá8 cirrmagában móg nem alapozza n1c8 c8y töténctkohcrenciáját, ós gyatr.u'l nincs megadr'a vagy ncnr ismerlrető fel a közttik 1é r'őoksági viszony. Cschor' e]beszé lé seibcnpl. számos cselek\'é s kontingcns, \'élct'lenszerű, mentes minden kauzalitástó, ugyanakkor egy másik né zópontbó mé 8-is szüksé gszerűnek tűnik kivá1asztásuk''' Annak taPasztalata, hogy a töté nés-mozzanatok vé lctlenszerűsé 8c nem jár szüksógké ppcn a mű kolrcrcr-rciájánakcsökkcné sé r'cl, arra hí vjafel a figyclmürrkct, hogy az idcíbeli é soksági eg1'má512következé s mcllctt adva van mé g egy hamladik kaPcsolattelerntő e|v, aZ (kaí ul-Ienciq.

ltt felmcrülhet a ké rdós, hogy cz az clv ncm kizáróag a köté szc.t vagy a vcrs_beszé d számára konstitutí v-c? Vajon Roman Jakobson, aki a kötószet alapelvévéemeltc czt az elvet, ncmcsak velsszövegekcn nutatta-c ki? s a narratí v műfajok-ban legjobb esetben is nem tcljescn malginális-e az a szeÍ eP,amclyct betöt? AZekvivalcncia mjnt ,,a szekverrcia konstitutí V e|járása", a szelekció telrgelyé ró akombir-rácici tcn8clyé re vetí tett ekvivalcnciaelv, Jakobson szerint annak a funkciónak az ,,cmpirikus nyelvószeti krité Iiuma", mclyet ó ,,poé tikainak" ner'ez.'Ámaho5;y Jakobson hangslilyozza, a poótikai Í unkció (anrelyet í 8ydcfiniál: ,,the settoward thc MESSAGE as such, focus on the message for its own sake"s) nemkorlátozódik a köté szetIe, é snem is aZ e8yetlcn, bár mindenké ppen domináns

6Je enrző módon Alekszandl csu(lakov Íld' A'E(cÁl|,[P nAD'oBli\ qyIAKoB: npoőre]va uenocT_lloro a}t:Ulll3i x}Áo'{ecTBcllilol'i cllcTcruh' (o !B}D( MoÁe''x llotpa nlÍ cal.n'). = CnaB'llcKtE nlfeparypÁt'N,í e)lfÁyHapo.ültl,lii c1'€Á cjnBücToB [{ocxBa. 1973' 79_98' - Magyarul ALEKSZÁNDII PAvlovlcsCsUDÁxoV: A míivé szi Í endszer e8ós7ké nt való elemzésónck PÍ oblómáia (^z í ró vilát ké tmodclljó-rő). = I'lelüon' Vilá8iroda]mi I:iayclő 1974' 3-4. 31r-355'] abbó kiindlll\'a helycsbí tcttc ism.'It é ssokat vitatott tézisé t Uó| [Io}lllNa qexoBa' MocxBa, HayKa 197l.) a Csehov-töté netokbeli ,,vé letlenszeIűsé 8 cl!,ró", hogy a kontin8enciil lcndszoré l eEy azzal konkuÍáló lendszeÍ rel kombjnálta, amcly ir

vóctlcniil kiví lasztottn.k tűnő cPizódoknak ós rí szlctcknck ,,mí ivÚszi sztiksé 8szcrűségct" kócsó_nőz' A konti_ngcncia é s a kohercncin viszonyához Cschov elbeszé]é seibenv(j. mósI B' J' AIV1SENGA-V'

^.

Á' BEDAUX: Personendársteltung in Óechovs Erzáhltt]1g ,,student". = Russischc Lrzáhlün8. lttls-

sian shoÍ t story. Russkij rasskí z- l{rs8. R. Gn?,,.]. Utrechter synlPosium zUr Theorie tmd Geschichteder russischen DrzálrlunE dcs 19. und 20' Jahrhmdcrts = sludie in slavic LitcÍ aturc ánd Poetics 6.

Amsteldanr, 1984. 28'l-314.7l(lézzaik a hí rcs szavakat mé g egysz€ eredetiben: ,,Whnt is tlrc €mpirica] linsuistic criteÍ ion oÍ

the Poetic fünction? ['. .) The pctic Í lLltctiofi p jetts t]le pÍ ntifu of equilale ce Í 'a lfu aÍis oÍ se]utio,l/ La the axis aI ca LbÍ ntian. EqLrivalcnce js promoted to the constitutive dcvicc of the scquence"(RoM,{N JAKoBsoN: Lin8r stics and Poetics' = style an(l l,í nglla8e' I.IÉ t'á. s.Ü!ok' cambdd8c Mass.1960.3s8.).

" Uo. J56. - Krcmelcs Jz crcdetrbon.

WoLF sCI]MiD /'KVIVALENCIÁK ^Z

I]LI]ESZÉ LIPRÓZÁB^N l85

funkci<í ja a kötószetnek. Kósóbb, a Klystyna PomoÍ skával folytatott Beszé lgeté -setbcn Jakobson arra a kórdé src, hogy a ,,paralelizmusra" vonatkozóan hú zható-e é les hatáI a aers.ts é s a Pro|Jorsa közé , mig c8yszer leszögezi: ,,A paralelizmusszcrcpc scmmi esetle scnr korlátozódik a versnyelv területé rc"'9 Ké tsé 8telenülvan azolrban egy ,,számottevő hierarchikus külcinbsé g a versbcli é s a prózabeliPalalelizmus köZöt." Mí 8 a kötószetbel't a vcrc máI felé pí té sé vels (a vers pro-zódikus szerkezete, a soI é s aZ ezt konstituáló netÍ ikai lé szek zenci egysé ge é siterativitása IéVén) 'a grammatikai é s lexikai szenrantika elemeinek pálhuzamos

elrendezé sé t" sugallja, é sszüksé gszcrú cn rcndeli a hang irányí tása alá a ielenté stfsnyx aepxorolur 3ua9e flelt]/ a Plózában _ é ppellenkezóeg _ ,,a különbözónagysá8Í l szemantikai e8ysé 8ek" é lveznek clsőbbsé get a párhuza!'nos strukttirákelrendezósé bcn: ,,Itt a hasonlóság, a kontraszt vagy a kontJguitás révénösszckap-csolt cgysé gck paralelizmusa aktí v módon a sziizsó fclé pí té sóbcn,a csclckmé nyalanyainak ós tár8yainak jcllemzé sé ben,\'alamirrt aZ elbcszé lós motí vumainaksorÍ endjé bennutatkozik mcg''' A ,,művószi próza folytatja Jakobson a köté -szet mint olyan" ós a mc8szokott gyakorlati-kommunikatí v nyclv közöt ,,kö?,-bülső helyet" foglal el; önmagában ncm honrogén, fokozatok cgósz sorát alkotja,amcly a bcszé det nindcnkor a kót Póus egyí ké lreZkózelili, a másiktó Pedig eltávolí tja, ós eler-rrzósc sokkal nchezebb, mint a ,,poláIis jelensé gekó"'r0

b) Hasotióság é sopylozí ció

^Zckvivalencia esye é |té kí í ségctelent, az,a?' az elemeknek bizonyos ér ték

alapján fennálló egyezé sé t.Ez' az' é tté k,a tertiutn comparatio'Is, a múbcna töté -né sből a tö ténet számáÍa kiválasztott isntrtetőjcg1ké nt jelenik nreg, olyan tulaj_donságké nt, amely nem időbcli é snem oksági módon kapcsol össze egymássalkót va8y több tö té né smozzanatot'

Az ekvivalencia ké t viszonytí Pust foglal magába: a hasonlósógot é saz oppozici-ót. Közös berurük, hogy az általuk összckaPcsolt elemck lcgalább egy jegybenmegegyeznek, egy másikban pedig nem cgyeznek mcg (nicht-idcnti5ch). Kótelem, ,,l é s B hasonlósága egy x jegybeli egyczósiikón tú l mplikálja egy y jegybelime8 ncn1 egyezé süket' Valamint á é sB oppozí ciója elófcltótclczi czen elcmckösszclrasonlí thatósását. Mindez azáltal lchctsó8cs, hogy r1 é s B, amelyek egy cjegy alapjár-r nem egyeztethctők összc, c8y köZös rl

'e8y

Ióvé n összc vannak kap_

csolva. Azoppozí cióban ál]ó

clenekösszelrasonlí thatósága azonban mindig ezcn

elemeknek cgy nré lyebb szintÍ t egyczé són alapr'rl, ennyiben ugyanis az opprrzí ció

9 RoN{^N JÁKoBsoN KRYsryNÁ I)oN{oRsM: DeceA6I' = Ro an .lakobson: selccté d Wlitin8s. VIII'Berlin, 1980. 523. (A Beszé ]8etósekbő vctt kóvetkezó idé zctek s ezen az o1dalon találhatók')

'l'A paradigmatilus próza tipológiá|a é s cjrté netírása (Histofío8Í aphie) szí míIa anrl]sás8alszol8á]hat, aho8y Jakobson a párlrerzamos eljárások c8}encsl.onalú sá8át ősszek(jti a né Pkötészetiprózával, LeY Tolsztoi parasztgycÍek€nek í rt töté neteit clemezvc'



l

l

l

I

i.

186 TANULMÁNYoK

(mirat a Í é r Í i s. nő va1y sziileté s vs. halóI) egy elvontabb, mé lycbb szintú fajjegy(Gattungsmerkmal) szempontiábó (itt ember, il7ctvc az élethntóra) kiiktatódik.A hasonlóság é saz oppozició tehát egyezé sek é s meg nem cgyczé sek köcgc-kéntábrázolható minden olyan iegy vonatkozásában, amely aktualizálja a tö-té netet.1l

Azt, hogy az ekvivalencia hasonlóságké nt vagy oppozí cióké nt jelení k mcg,nem aZ e8yezé sek é s meg nem egyezé sek ffielnyisé ge dönti el, hanem egyedül aZa hely, melyet a megfelelő jegyek a töté net hieÍ alchiáiában elfoglalrrak' Nagyonváltozó lehet az a hierarchizálás, ameiyen a jegyek a töténet során átesnek. Ha a

töténet egy Í egyet emel ki, amelyben ké t elem, Á é sB mcgegyeznek, akkor áé sB ekvivalenciája hasonlóságké nt jeienik meg. A töténet egy további szakaszá-ban egy y jegy kerülhet a közé ppontba. Ha Á é s B elemek y-ban nern egyeznekme8, akkol az ekvivalencia oppozí cióké nt jelenik meg, fü88etlenül attó, hogyhiíny másil nem aktualizált je8y alaPján mutat e8yezé st l1 é s B.

c) AktualizáIt komplexitó,

Az ekvivalencia elve relációk szinte áttekinthetetlen sokaságát vezeti be a tö -té netbe.Egy Á elem aZ x jegyÍ e vonatkozóan B ekvivalcnscké nt, é sezzel egyi-dejilleg az y jc1y tekintetében C ekvivalcnseké nt jelenhet meg' Á é sB ekvivalerr-ciáia egyszel hasonlóságjellcgű lehet, máskor, ha egy másik jegy fókuszálódik,oppozí ciójellegű. A sokszoros, de elvileg kollátozott relációké pessé g nagyí okú

komplexitást alapoz meg (az elemek által alkotott kapcsolatok sokaságát), amelyegyaránt elhatárolja a töté netet a tö téné stőlé s aZ é letvilá8beli átélé stó' A töté -né s ugyanis cisszekapcsolódási lehetősé gek többleté t, a komplcxitás \'é gtelen Po-tenciáliát targa ké szenlé tben, arré lkül, hogy önmaga aktuálissá teru]é azokat. AZ

11 Az e\atLek te1jes azorassága, azaz ezeknek az elemeknek rrilde', a töté netben adott iegyre vo-natkozó e8yezése, eszerint a definí ció szerint ncm tartozik a7 ekvivalenciák köébe' Ezé a vezérmo-tí vum, am€nyiben e8y motívum teljes fi1egi'tlé tlésé ^ é sncm csuPán e8'y L]ariációján alapul, ncmekvivalenciajelensé8. A kettóben csuPán a je8yek iterációának általánosabb elve közös. van derEng önrnagában fisyelenuc mé ltó iavaslatával szemben oAN vAN DER ENG: The Dynanic andcomplex structule of a Narrative Text' = Uő: on the Tlreoly oÍ DescriPtiv€ Poctics: Anton P' Chekovas story-Tellel and Pla}'wri8ht. Dutch studics in Rüssian LitcratuJe 4. Líssc, 1978' 44 58.), amely azekvivalencia (^á|a oPposilíans\

^étyrí Pusát külónböztet i me& ezek pedig a ! analogies,2\ Pafille'

lis11ls, 3) Il1thiteses és 4) uariatio s (az 1-es é s4 es a hasorrlósát altí Pusai lenné nek, a 2-es é sa 3-as azoppozíció megeleÍ É si ormái)' Az oPeracionalitás okán jelcn eselben alüoz a bináí js tiPológiáhozragaszkodunk, melyet a továbbiakban az (elemek egyes jegyekre vonatkozó) ?8y.zá9e vs' nlcs c I

e3yezáJe lelretósé geinek dichotómiája motivál (i! terti]l1 fio]|dl1tlltké ^t é rtv€. valószí nűleg az oPela-cionalitás taián tú lzoltan Prasmatikusnak tetsző órvdnek kcl] \'é gcIcdmé nybendöntőnek leÍmie egyolyan tipológiai dÍ Ierenciálás €eté be& amcly szánrára il /e ncm talá rató etyetlen összekótő onli-kus krité rium sem' A valósá8ban az ekvivalenciát a négy tí Pus!í nálámyaltabban is lelretne dií ferenciá]ni.

'elemzómódon \'an del |ng 1973-ban mé 8 hat tíPüsbó iÍ dult ki (vij. nplleNl: üeHTpanbHLlü

ÓaKrop ccMaHTu.'ec(oro nocTpoeHu' noBecTsoBa'ren = stuctüe of Texts and scmiotics ofC1llluÍe. HÍst I n ual1 det h l8 M' Gry84r.'s<}raveú a8e, 1973. 43.)'

WOI'I scHMID / EKVIVALENCIÁK AZ ILBESZÉ LÓ PRÓZÁBAN 187

áté lé sbcnazonban, amely egy me8határozott szemPontbó szüksé gszerűen re-dukálja a világot, az egyidejűleg lehctsé ges relációk közül mindig csak egyrekonccntrálunk: A-t vagy az a jegy tekiiteté ben vesszük figyelembe, akkot B az'

ekvivalcrrciája, vagy aZ y je1yet Í óklszáljuk, akkor Á_t C-vel kapcsoljuk össze' Aviszonyoknak az a sokszorozódása, ame1y a töténetet tünteti ki, nem aktualizál_ható aZ áté lósbcn. Ezé rt minden recepció, amely egyben az é letvilá8beli átélé segyik Í ornája is, a komplexitás ú jabb redukcióját Í elté telezi, mely most a befo8a'dott töténetre vonatkozik.

É rthetótehát, milyenórtelemben beszé lhetünk a töténet é rdekében ,a komp-

lexitásnak arról a megtartásáTó", ame1yct Luhmarrn aZ é letvilágbeli áté ]é ssel

szemben í rt e. A mozzanatok ama sokfé lesé gé t,amely elvé sz a töté netnek a tö-téné sbó va]ó kimetszé se során, az a komplexitás egycnlí ti ki, amelyet a kivá-lasztásla kelült viszonylag kisszánrú mozzanat kóZöt Í ennálló sokszoros relációhoz lé trc' AZ anyagi világszerűsé 8 vesztesé 8é t,ú gymond,a szelkezeti taltalomnyeresé gekompcnzálja.i2

d) ldőbc!i os' )R':t időbeli(isszeknpcsolib

Az ckvivalencia a töté net szukcesszípittí sóva|szembcn egy nem ir]őbelí hozzá-kapcsolást, olyan eiemek szírrl taneí tását hozza lé tre, amelyek nemcsak a szcivegszinta8matikus tcngelyén, de gyakran a tötónet időten8elyén is igerr távol esnckcgymástó. Ennyiben aZ ekvivalencia olyan időbeli kapcsolatokkal konkurál,mint a szukcesszió é sa kauzalitás, melyck nem oldódnak fel az ekvivalenciában.Elóttisé 8 va8y utánisá8, oksá8i- vagy következménylé t egé szen más tí pusú on-tológiai meghatározások, mint az ckvivalencialé t. Feloldhatatlan az időbeli é s

nem idó.beli kapcsolat kategoliális diÍ felencí ája.De vajon milyen hicrarchikus viszorry áll Í errn az ősszekapcsolás ké talaPvetó

foÍmáia közöt? Az olvasó minden tórté nct esetében e1ószór az időbeli kapcsoló-dásokhoz é s czek logikájához igazodtk. A narratí v szcivegek tanulmányozásánbelül az órtelcmadás arra irányul, hogy azonosí tsa az esemé nyt (a kiindulási szi-tuáció változását) ós az alapjául szolgá|ó kauzalí tást. A változást é saz ezt kiváItóokokat teÍ mószetesen csak tkán í rják le cxpliciten ós megbí zhatóan, czóIt ezeket

r2 sót, megkGérelhetné nk alányossáBot felálí tani az anyagi szclcktiví tás é s a na8yfokÍl komPlexi-

tás kötjtt. Ila kóv€jük ezt az clképzelést, akkora

szelektí vnovc a a töté né smozzanatok maximálí s

Í edukciója révéna szcrkezeti vilát tclí tettsé 8é nek egmn8asabb fokát teszi lehetóvé , ázaz mindene8ycs kiválJsztott tö té lrésmozzanat €ma8asabb Í okú zemanlizálhatósá8át' A karcolat, az o.se/r

rajviL{ műfaja csak lí tszó]ag okoz nehézsé 8ekct' Bár a tcjrté net (amelyet mindenkéPPcn tartalmazhatmint tudati csclckvésck solát) kite4edtsé 8é t ckintve na8y mérté kbenkor]átozotL a kiválasztottvilí gmetszettrcz taltozó tóÍ téné sanyatmé gis sokkal extenzí vebb Í oÍ mában helyezódótt át a töté 'nctbc, mint Pl. a cscirovi típtsí lnoveuában, amely né hány vonással esé sz é lcttőrté netekct vázol fel.

Lnnyiben az ocserk€ i5 annak itazolására vezethetjük e]ó, ho8y a töté netnek a tőIténé sérevonat_

kozó szelektivitása arányos a szerkezeti komPlexitásÍ a való töek\'és tendenciájával.



l

188 T^NULMÁNYoK

leginkí bb rekonstruálni kcll' Rckonstrukciójuk során az olvasó az ck\'ivalenciák-hoz fordul, hiszen sok csetben a nem idóbeli összekapcsolás teszi legelőszö lát_hatóvá az idóbeli változást é sannak logikí ját. lgy sok töté netbcn csak a kiindrr_lási é sbcfejezési szifuáció oppozí ciója modellálja a válk)Zást. ekkor az időbelikaPcsolatok csak a nem idóbcli kaPcsolatok vó8i8játszása után lcsznek azolrosí t_hatók' EIIe pé ldák Cse]rovnak azok a ké sei clbeszé lósci, amelyck a cí madó htisökócttóÍ té ncté t ckvivalens epizódok láncolataké rrt nrodellá|ják: Számi'ízeté sben|oro-szul: 11onpts4laa' 1892'),Iollics (7898.), Aratryos! (7898.), A kutyns hö1y 0899'\, A

ntenyasszony (79D3')]' Csak akkor dönthető e], ho8y találhatt5_e itt olyan közPonticsemé nymint az é letszituáció mcgváltozása, vagy csupárr ugyalraz ismótlódikú jra é s ú jra;amikor regisztráljuk az cpizódok kcizöti hasonlósáBokat é s oPPozí _ciókat. Az idóbeli kapcsolatok tchát alapvetóen dominánsak mara<lnak az elbe_szé iőműben. EZck lesznck a rekonstruáló é rtclemadás cé liai, dc csak a ncm idó_beli kapcsolatok ré vé nnyemek olyan alakot, amcly hoZZáfé rhetó a lckonstrukciószámára-

Az idóbeli kaPcsolatok dominanciája a nem idóbclick fe|ett minden narratí V,szlzsé s, töté nctct elnresé ló nrűfaj számára ko]stitutí V. EZ a hiclarchia a tisztál]omamentális prózában a feie tctejé rcáll. A temporális-kauzáiis cgvnástttií niságckkor lcg'obb csctbe'n is csak olyan kezdemé nyeze<sckrc k<lrlákrztí c1ik, anrclyL:knrár nem köik (issze tötótrctkaÍakteüel rendclkezó ftllytrrll<rs vrrnal]á a tiirtÚ-lré snozzanatokat. A mű cgysé gét chclyett aZ ckvivalcnciák nlintc8y szinrtlltán

módon adott alakzata hozza lé trc. Ahol a szirnultaneitás konstitutí v clvkónt amár nem egysógké pző szukccsszivitás föé rcndelódik, ott mc.gváltozik a nrűmcdiális karaktere:,,elbeszóómú vószetből",,szómú vószcttó" válik.

e) SzenéIyek, szituliciók é s cselekoé sek ekail,ile|rciájn (A pttfók meg n ttytrga é smáscIbeszé lé sek)

A prózai szövcgekban az alapoz'ó iegyek szcrint az ckvivalcncia kót tí PusátkülönböztetheEük meg' Az clső tí Pust (amclyet eddig az ekvivalcnciára vonat-kozó minden megjcgyzós csctóbcn szem clótt taÍ tottunk) e8y aktualizált rc't0tí _kus jegy alapozza me8' c8y (cxplicitcn mc8nevezett vagy a tőIténé sbó aktivá-landó) tulaidonsá8 vagy cscIekr'ósi funkció, anlcly a í öl.í ,let clemeit (a szituáció-kat, szené lyekct é scsclckvésc'ket) kapcsolja össze.l3 Ez a tcmatikus ősszekaPcso_lás a prózában az ekvivalcncia prinrór formája.

Azta jclcnté s_fclóPí té sbcli

alap-rclációt, kristályosodási tengelyt ábtázolja' amelyen nrinderr további nem tenra-tikus ekr'ivalencia lecsaPódik szemantikaila8.

|'ltt (s most nlcg kctl cló8cdiiink a lóff'l.l szintié n lalíllrató tcmatikus ekvivalcnciákk.1l. Termé _szctcscn a lonmentárok, illetvc óz clbcszóó önábráz(rlí sJi is, melyek ncm az elbeszé lt taiÍté nck't,I'nncm az _ €l'aek aÍ tikulációát kí sé r6 1ll'.'J:/tsfú1.''('lct kóPczik (vö scHI4ID, 1982' 93-95.), t.r_taLnazhatnák tematikus ckvivalencií kat.

l^'oLF scl IMID / I]KVlvALENclÁK AZ Et-BEszÉ LŐPRÓZÁBAN l89

A mástldik, a prózában másodrerrdú tí pLts a Í onnáIis ekvivalencia, amelyctnem esy tcmatikus ie8y, hancm ké t clbeszé lé ssze8menfum egyezóse, illetve me8nem egyezóse alapoz meg cgy olyan e|drás cisszeÍ üggósé ben, amely az elbeszé -lést konstituálja.

vegyük szemti8yre elősziil a tematikus ekvivalencia megjelené si Í ormáit. Analratí V szubsztancia szelirrt itt szemé Ll1ek, szí tttóciók é scselekuések ekvivalenciáikülönbóztctlrctők mc8, továbbá a kót utóbb n'lc8nevczctt szubsztancia esctóbenaz izopcrszottáIis (al'az ugyanarra az clbeszé lt szemé lyre vonatkozó) é s a heterowr-

szonrí tis (különb(izó szcmé lyeke vonatkozó) ckvivalenciák'A,,ritnrus" é s aZ ,,ismótlós" metaforái, amelyckkel alkalmanké rrt megpróbál-

|ák köülí mi az ckvivalenciát,ll csak kor]átozott, heurisztikus é rté kűek.Rcduk-cionizmusuk kót Polrtban foglalhakí összc: 1. Az ckvivalenciát Pusztán minthasonlóságot modellálják. Az oppozí ció legfcljebb csak annak áfuáltozásaké ntjelenik meg, anri a .,variálódó" va8y ,,kontlasztos ismé tlódé s" fogalnrakban jutkifejezé sre. 2. A kót mctafora az ekvivalcns elemck id<í bcli sorrendjé t sugallja, é scsupán a szituációk ós csclekvé sck izclpcrszonális cselekl'óseit ragadja meg. Ezzela hcteÍ t]pclszol]ális ckvivalcncia kikcriil a ]átómczóbő], miközben teljes mérték-ben cllrallgatja a tairtónctbcl] szimultán futó cselekmé nyszálak közcitti ekvivalen_ciát. A szcm.í lyck ckvivalcrrciája is nehezcn í rható lc ,,ritmuské nt" vagy ,,ismé tló_dé skórrt". Ezzcl szctrrben nónriké pp nlegvilágí tó erejú Jan Meijer 1958-ban meg_alkotott fogalnra, a situntion rlrytle. A vcrsbeli eljárás esetóbcn, anrely ti. cgyidcií r-

leg impIikál hasonlóságot é s oppozí ciót, é snrind /onikus, mind Pedi8 'c'ldlikl.sckintctben ké t motí vum egyidejű megfcleltctósót é s szcmbeállí tását teszi sztik-sógcssé ,l5 a szitrrácití ekvivalcncia lónyegcs vonásai implikálva vannak a nrctafo_rikus átvitclben.

A szentóyek igel't ko-plcx ek rirralcncilját tartalnazza cse hovnálA pufók ucg n

lryurgo (1883/1899.) címú anekdotiktls elbcszóós, ame.ly valósággal geomctri_kusan felfcdett, dinamikus-narratí v aIakban pé ldázza az anrbir'alcns e8ycnóIté _

l{ Á ,,ritnrushoz" vö pl. EowlRD i\'íoRG^N roRsTER: AsPects of thc Novel. I-ondon, 1927' (ahola rilnlust r.?'.Í iliox Pllls .'dl'il'o,'kdnt deÍ iniália)' illetvc - ehiez csatlakozva - EDWÁND K' BRowN:lüytm in thc Novcl' ToÍ onto,1950.

-Lilc (sTANtsL^w EILE: swiatoPo8lqd powicaci. wroclat\,,

1973' 19J-l96') ,,szituí ciók tmusáró" bcszó (rytnl syhncji). Á ,,.itmusként" Í elÍogott ckviva_Icnci. funkcionális an.Iízisé t adi.l KRYszTol. KLoslÉ sKI ( vó uó: Powtórzenia w Powiejci. = lQzykí rlystyczny. llrs8' 1l' Wil&o''t'. Bd. 1. Kalowice, 1978.)' - Az ekvivalenciát Hartmann (vi'' KARL1lljlNz IIÁnTN{^NN| Wicderholüngcn im Erzáhlcn. Zur t,itcraIitiit narlativeI T€te' stlltt8nrt,1979-) az,,ismétlé s" Ús áz,,itcrí ció" kate8órjájával í lji c' Harlmann kiilönbsdget tcsz ,,cselck"vé sit.rí ciók", ,a szemé lyck mc8í ormálásáníl taPas7tnlt itcÍ ációk" é s,,aPcrsPcktí vaváltás['ószármazó it€í ciók" közöt. Eközbcn az ekvi\'alenciáb.n csupán a./i8ygr jsmé tlódnek, nem Pcdi8e8és'z motí vumok'

l'Vö c'J-ltpm BorlocnlB,Ielllrc - loP!1ll JIoTl\lAll:cTpyl'I}pa x},noxccTBelHoro TcxcTa. MocxBa, l97o.



:,r1

TANULMÁNYoK woLF sCHMlD / EKVIVÁLENCIÁK AZ ELBESZÉ LŐPRÓZÁBÁN 191

lyaudvaron (ua Ilox:ale) a,,restiben" ebé delt, é sajka, melyet mé gmost is vé konyzsí rré teg Í cd, ú gy fé nylik, mint az é Iett cscleszrrye. ,,Finom bor é sotkolon szagaáradt belóe"' A nyurga ellenben é ppenmost lé pett ki a vasú tí ocsibó, sonka é skávé szagot árasztva' Ekkor ú jbó aktiválódik a kezdeti oppozí ció. Mí g a pufókcgyedüI van, a nyurga háta mcigül családia kukucskál ki, a sovány (xy.aeHrxar)'

,,hegyes állú " (c ruuunlnt noA6opolxov) feleség é s a ,,hórilrorgas" (orrcoxuü) fia' Acsalád generalizálja a n}'ulga ismeltetője8yé t'

A ké t emlí tcttkontÍ aszt csuPán az elbeszé lő horizontján tűnik fel. Semmi jel

nem utal aÍa, hogy az elbeszé lt személyek maguk is é szlelnék a megkülönböz-tetó iegyeket. AZ elbeszé lő továbbá - szinté n figulái háta mcigűl - azt is é rté sünk-re adja, hogy a pr.rfókkal mint ekvivalcnsscl nem pusztán a nyurga á1l szcmbenellcnsí rlyké nt,hanem a telies nyurga család. -A nyqry4l9_! pedic erurek az elbe-szé lé sneka világában nemcsak testi minősé gké nt é rtendő, hanem áfvitt é rtclcm-ben a társadalmi egzisztencia jeleké nt s.

A testa]kat által szimbolizált é s aZ é telszag áItal é rzé kileg elzett táIsadalmioPpozí ció cllené rc a töté net első ré szébenmé gisa hasonlóság dominái. A ké thős felismeri, rré vcn nevezi egyrnást, elószór a pufók, aztán a nyulga; a másikat,,Kedvesem" (fo,ry6.rur< voü) vagy ,,Gyermekkori barátom!" ([pyr gercr'ea!) meg-szóí tással aposztrofálják, háromszor niegcsókolják egymást, é sköuryes szem'mel egynrásra né znek: ,,Mindkcttójüknek kellemes meglePeté st okozott a talál-kozás" (o6a 6lrarr np''Ttlo oureJloM]'rell6''

A barátok tudatják cgymással, milycn sokla vitté k aZ é letben, majd lclcplczikazt a táIsadalni oppozí ciót, arnelyet az olvasó már bcmutatásuk után sejtett. Anyurga, aki clkczdi a felcseré lé st, sokat beszél, bemutaqa a felesé gé t: ,Lujza, szü_letett Wanzcnbach..., lutlreránus'.." (Jlyu:a, ypoN4eruaa BaHl]eq6ax... npTepaH-xa..,) é s fiát, Nafarrailt' Nafanjának, a harmadik osztályos gimnazistának pedig apufókot: ,,Nafania, ez az ú r gyermekkori barátom!" (lpyr uoero aercrra). A nyur-ga az iskolás idók em]éké t dézi fel, rrrajd ismé t benutatja a felesé gé tmint sZü-letett Wa1zenbachot é s utlrelánust, é své 8ül, amikoÍ az iz8atottan rápillantópufók szolgálati elómenetelé róI ké rdezi, szolgálati rangjával dicsekszik, amelytelmé szetesenaz alacsonyabb fizeté s miatt, mellé ktevé kenységké nteneórákadását é s a fábó faragott cigalcttataltók készí téséteszi szüksé gesse' Í gy Í inyderül atra is, hogy a Porfí rí juralkodó né v viselóje ('a [bfuorszí n] királyi ruhátviselő'19), akí \Nanzenbach nevú luthcránus nőt vett felesé gül é ssa'át Nalfid'luclnek (hé berül 'Istcn a1'ándóka') ncvezte, oly szeré nyen tengeti óctót, amint

arra fclcsógc lánykori ncvc cgyórtclműcn utal, Igen, olyan cigarettatartók clőál-lí tására kórryszerül, amelyekrrek n testűIkat jegyé ben azokkal a ,,dobozokka1"(raprorrxu) kcli ckr'ivalcnsnck lcrrniük, amelyekkel megrakodva kiszállt a \'asútikocsibtí l ráadásul, ezck ncve anagrammaké nt taltalmazza a hós nevé t (xap-ronru _ rottr<uú ).

19 A +őÍőapaq':]/ftl (.ofio.m}la') szó az oroszban - mint nop{upa - bí 'o$zí ryiknályi Palástot jelent-

.3 |r,,-',";lí '...l,r, : ,,ür.'-./í ,í + ;'-,- /á,l--|,;1n :t'-

:Jí 'üc.-

kűség elvét.16 Az elbeszé lé s,amelynek címe a formális (hangzásbeii é sgramma-tikai) hasonlóság é s a szemantikai oppozí ció cllenté té velmár jclzi a figurák azo-nosí tását é s szembcállí tását, teljcs mé rtékbena szemé lyekolyarr ekvivalenciájá-ból nyeri tematikus enelgiáját, amely az e&ytt aspektusbó hasonlóságké nt, amósikbó1konttasztké nt mutatkozik meB. A tcirténet esemé nye első pillantásra aflgurák lótsz lagos hasonló,ógfuó ezek lé nyegi oppozí cí ójiibatcjlté nő átmenetbenmerül ki, illetve abban' hogy az ú jra felismert balát táIsadatni státuszának kez_deti fé Ireismerése (az anagnorisiscn üelú li hamartia, a fclismeré sbeli tévedé s, ehát

egy hamb anagnorisis) átcsap a barát magas rangjának /elí aneré sébe a ualórlíanagnolisí sbe).-Egy

ilyen é Í telmezé s zonban' amely több változatban megfogal-mazódott már,l7 mé gistrí l egyoldalú an a nyurga vonalára ósszpor-rtosí t. Kóm!le-xebb kóp keletkezik akkor, ha a pufókot js bevoniuk az eseményr'áz vizsgálatába:mí g a nyurga valóságos drámai radikalitással testileg, egé sz családjár'al cgyiitthajtja végre az eÍ edetileg Í elté telezetthasonlóságbó a fclismeltnek \,ó1t konL-rasztba való átmenctet, a pufók ragaszkodik a hasonlósághoz'' A ttylLrga pers-Pektí Vájábó adódó narratí v .antraszttal (azaz ll Í iglllók kezdetí hasoÍ ósá9tl vs. n

fí gurók befejezé sbeli oryozí ciója ellenté té vel)á1l szemben a P14ik kezdópontbeli é své gpontbeli magatartásának hasonlósága. Amikor a puÍ ók vé gül megundorodvaÍ ordul el tőle, akkor sem a társadalmi különbsé g Í elismeré sórc reagál, hanemarÍa a hatásÍ a, amelyet az ana8nolisis hí vottelő a nyulgában, vagyis erulck teliesátváltozásáÍ a' Van tehát ké t escmé nyünk. a nj,.urga eseminye, .itváltozása é Á

ennekkóvetkezmé nyeké nt

'a

puÍ ók eseminye. az undor kisc'ttc clfordulás azátVáltozolt iskoláspajtástóI' ,* 7 , ,- j'( ', i',i .,." ?!.,r,'

Ha ú 1'bóI átfutjuk a mű szövesé ' akkor mé gré szlctcsebben ábrázo]ható az ek-vivalenciák narratí v kibomlása é sa jcgyck váltakozása' A tóItónet a ,,ké t jó ba-tát" (npulrelu) kőZötj kettós oppozí cióval indul, akik a Pályaudvalon találkoz-nak. Az első kontraszt a testalkat icgyén alapul. amelyrc az clbcszé lósbc]i e]si1információ - ahogy már a cí me is _ lakonikusan rcdukálja a Íí gurákat: ,,az cgyikpufók, a másik nyurga" (ogtlH ToIcTbIii, Apyfoi:i ToIrKüi' _ TI. 25o.).t8 A másodjkkontÍ asztaz é tkezé shelye é s az elsé suttitti szag jegyeiben lclhctő fell a pufók a pá-

16 sklovszkij mellett (vö i. m. 1955. II' 345 348.) chhez még vö GoD.II^RD scHR'{MM: Wiedelho'lülg als Konstrt (tionsclenrcnt irr Ócchovs ''Tolsti i tol*jj'' = Die Wclt dcr sl.ven' Bd. 15' 1970.235-252' - P. TRogr: Óechovova humorcska ,,Tlltsti a tenky'. = Bu]]ctin ú stavu ruské ho jazyka a litc'ratu.y' Bd' 16. 1972. 4547 - H' PE'I'ER sToWEI'l.: Literary lmprcssí onism, janres arrd Clrekhov'

Athens, Geolgia 1980' - PETER THIERGEN| A' P. Öechovs ,,Totstyj i tonkij". AsPektc ciner ]nlerPrcta-tion' Hrs8' P' Tl.',?koÜ. Russische Antoren des XIx. Jahrhunderts. Bcit gc und L€etexte' = Ham_bur8er Beitráse fűr Russischlehrcl 27. Hamb r a''1982' 1,75_1,9a'

l7Vö pl. TrrnnclN, 1982' 183. Tfuer8en az elbeszé lé s ,hárcnrJokozatli,, fc]építé sét apítjamct, amelyet összevet a dlámák belsó ta8o]ásával: az ,,exPozkió, a bonyodalom é sa kalasztrófahármas mencté vcl''. A katasztróÍ ába való átfordulás eszeúrt az ,,ana8norisis mint a tévcdé s elism€ré se'' é s a Peripetiá (sorsfoIdula9lé vé n töténjk.

13ltt é 5a ké sőbbiekben az utalás a|aPja: A. n. qExoB: nonnoe co6paHtr€ covüHeHí li nllce^{ 8TpülttaTfi ToMax' MocKBa , l97 4-1982.



1'92 TANULMÁNYoK

Mintha a nyulga a gyclekkoÍ i baláttal való hasonlóságot a foglalkozás tefilc-té n is biztosí tanikí vánná _ Stowcll szavait idé zve - ,'unable tcl allow the rcla_tionship to exist in this uniuxtaposed emptincss", a puÍ ókot mjót sikereiről kér-dezi: ,,Bizonyára már államtanácsosi lan8ban vagy, mi?" (He6ocb, yxe crarcrilü?A? _ II' 251.)' Az államtanácsosi a tizerulé gy Í okozatbó álló rangtáblázat öödikosztálya, mindazonáltal három osztáIlyal mcglraladja a nrinisztcri osztálytaná-csosé t, a nyurga rarrgját' Mé gis, lra a barát államtarrácsos lcnlrc, a tryurga szá-mára a hasonlLiság hatáfain beliil maladna' A pufóknak azonban ké t további

osztállyal magasabb rarrgja van: ,,Ncm, kcdvcsem' egy kissó maga:iabbalr [...]MáÍ a titkostanácsosságig vittcm..." (HeT, l'í luLtil Moii, nolllltltai| ttonr,lurc [...] Í lyxe Áo TaüHoro ÁocJlyxllJlc'. . . )' A tábla harnadik osztályához tart()Zik, ós czzc| (jt

fokozattal a nyulta clőtt áll a rangsorbarr, a balát í 8y definití \,c átló1rtc a hasorl-lósá8 határát.

A mc8döbbcntően magas Ia1r8 co8llilioja után a nyur8a ()lyan átalakuláSonmcgy keresztül, amelyet tcibbcn kanré lconszerű nretamorfóziskÚrrt jc]lcmcztck.20Pontosabban vó\'e azonban nincs szó átalakuláslól csakis arró, hogy egé szalakjával móg inkább radikálisan jelení ti meg azt a minősé get, anelyet aZ elbe-szé lőá]tal makacsul ismótcll elnevczósc n'rcgjeliil: a nyurgalé tet. Az elsápadás(no6lrearrel) é s a rncgdermedé s (oxalteaca), az Ósszehí lzódás (c']'öxtrncÍ ) ós a mcg_gömyedé s (clop6rr,rcx) aZZaI aZ átalakulással kapcsolódik összc, anrclybcn a figu-ra alaPvetó, jólehet cgyet)cn tulajdonsága nyí ltarr felszí nrt- keriil: a nyurga ttl

vább keskenycdik (cyslurcr), nróg nyurgább ]ctt. Vcle egyiitt a folyarrratnak aliíVannak vetve a táIgyak é s szemóyek is, azok, akiken ós amclyekcn már kczclct-ben láthatóVá volt a nyr.rrgaság családi nirrósc1gc: a bcjröndiik, a [Tatytlk é s a dtr_bozok _ nenr vé let]enül cmlí tikezeket cIősziir - ,,iisszczsugortrdtak" (cr'é xu.luct')é s összeráncolódtak (novopurlrrrucs)' A Í clcsóg ]rosszú á|1a mé ghtlsszabb lesz. Afiú ,kihú Zta magát" (rurrnylcr ao Qpynr), ós bcgcrrnbolta uniforr:risát. A nyurgabeszéde is manifcsztálja ősminősé gé t. A vele szemben álló iskolástárs minósí té semost máI csak a ,,mondhatonr, szinte gycrmckktrrom óta barátom" (Apyr, nolcttocKa3a b, I.e'Í c'fBa) megszolí tással é n'é nyes,a bcszé dessé g alázatos dadogásnakadja át a hclyét. AZ clcjé n teljesen ónhldatosan fellé pő nyurga most szavaihoz aZaláÍ endeltsógót jelzó -c toldalókot Í a+aszt)a, í gypI' a kellemeshcz (npurrtttc),amely az elbeszóó kellents lcglcpeté st okozofl kifcjczé sé nekvisszllirngja, további'ía vihogás Hc-ltcJtcl (Xn-xIr-c) lrangalakjához is, nrcly cgyé bkóIrt ftllriktrs ikoIrikus-

sággal a nyurgaság minősé gót fejezi ki.A barátok ekv;Valenciája a cogttití o után meghasonlott formát öt. Mí 8 a nyuI_ga viselkedé sót kizáróag a táIsadalmi 5táfusZt elválasztó jegy határozza mcg, apufók továbbra is aZ összeköó jegyet hangsú lyozza. Arra kóri a nyur8á' ho8y

?0 Az elbcszé lé sbclikamélconmotí vuffhoz \,ő KARL D. KRAN1ER: The Chamcll'on nnd ttle DreaDr.The Ima8e ol Realisty in Ócxov's storics. = slaYistic l'Íintin8s and RePrintil8s 78' 's{ravenhagc,lParis,1970.55-58.

Wol.I] ScHMlD / EKVIVALENCIÁK^Z

ELBEszÉ ].ŐPRÓZÁBAN 193

chhez tartsa magát. é s ,,ráncolta hon okát" (noMopuuncr)' (A csodálkozásnak ckifejezóse lexikai sz rten ckvivalenciát nrutat sa'át átváltozása é s a bőröndcjk, ba-tyuk ós dobozok áfuáltozása közöt, amclyek összeráncolódtak [nouopurrlrrct].)Hiszen ó az, akit kellcmetlenül é nt a nyurga alázatos hangja, aki esküszik arra a

8yermekkoli balátságra, amclyrc clőttc kótszer is hivatkozotl a másik, é samelyeta szíltté veIé pp most zárójelbe tett mint ckvivalenciaképző jegyct hatályon kí Viilhclyczctt: ,,Hisz ifjú kori baÍátok vagyuIrk, mié It hát most egyszcllc ez a mele\'tisztcletadás?" (MbI c T060ü Ápy3b' IercTBa - n N qeluy ryT 3ro vuuonoluralue|)

Ahogy a nyurga a harmadszori emlí té ssel tölí aZ if'ú koli barátsá8ot, ú gy teszié rvónytelermé a maga sz'ámáta felcsógc ós fia n-rásodszori benutatását is _ nrint-ha meg sem tötólt \'olna' AmikoÍ tehát halmadszor mutatja bc a fclcsé gót é safiát, p<'lntosabban: clőszö a f iú t és aztáa az asszonyt, mindkcttót szűksza\,Í ran,szaggabtt köZlé sekkcl, a prczcntáció rcdukált szir'rtjé n (,,Ez itt, kegyelmes ur'am,Nafanail fiam''. cz nrcg a felesé genr, Lujza, lutheránus vallású '.. bizonyos te-kí ntetbcn" [3To BoT, Baue npeBocxo'(IlTc',ll'cTBo, cblH MoÍ Hal)attau'n... xella Jlyrca'npTepal'Ka, He(oTopr'rrrt o6pa:ou])' akkor ncm önmagát jsmé tli, hanem most elászormutatja bc a csaljdjí t cgy teljescn nrcgváltozott világlran, a fiilóttc állónak, nemPcdig cgy másik enrbcmck.2l

A kczdeti hasor cí sá$lak a nyuÍ ga fudatában vé gbemenó teljcs fclcÍ dásár'al együttjár a szcmé lyek stí @tÍ cndczódósc is. ,,Mitrd a hárman megilletódtck" (Bce Tpoe 6LutJnpnrTl|o orucno]llnetlr'l) _ a zárómondat a hasor-üóságot, melyct a ,,kellenrcs nrcg)cpc-

tósscl" jclöt fulajdonsá8 idé Zett eló, a cí rrrszcrcplók viszonyrtil áthel}.ezi a nyurgaoldalára, az ó mórlcgclcí si hattisugalí ban található háIom szcné Iy ka'öti Vis7'ony-ra'" A tötenet ezzcl egy narraLÍ l. szójátók alakját cilti magára: a nytrrga nemcsakönmagábary dc fcJcsógóvel, fiával, a bőti;ndiikkcl, a ba{'rrkkal, a dobozokkalcgyÍ'itt iskevesebbet nyom a latban _ a szónak mindkót é rtclmé ben mint a pufók.

A mondatok l1asol-llrí lrarrgzása mögt5tt tcrnlé szetescn szcmantikai eltolódás hrí -zódik me1;. Mind aZ c8yik, mind a rnásik cí rnszcrcplőnck ,,kcllcmes mcglcpeté st

'?l A korí bban renní ]Ló vilá8 kioltásí Í óld' sklovszkij idé zett művót (348.), továbbá \'ö K^RL D.KR^NIlill:l'he Chamclcon and thc Dream' Tlrc 1matc oÍ Rea]isty in Öexov's Stories = slavic Printintsand licinintings 78.'s Cravcnhagc/Pans, 1970- 58.

2?

^f"ltűnő prcdikációknak nz e8yit szubjektumró másiliÍa iötőnó í tvitclc, alncly kiemc]i a

hctcro|crs7onllis csclL'kmÚnyckvivJ]encj'1t' olyan saj.í tos eljí Í ás, amclyct n]ór Cscho\' cls6 elbcszé ló-sciben mctÍ iÜelhctünl' ]ty az APush (nanauí , 1880.) kezdetén ez áll| ,,apuska tórdóró Iclibbcnt a

szobálány" (^N'ro^- PÁ\,LoVlcs csEHov: A csitlovnvik hnláL1- Elbcszdlósck ós kisre8é n)ck l880-l88.l'Ma8yar Helikon 1973. 15.); (c Xoncll aÍ a nl cnoprllyna ropHü.l al' I. 27') mi'd: ,'Anyuska lclibbenIapuská óé bő" (16.); (Ma\ÍalÍa cnopxHyna c koncll nanaÚu' 1' 28.) s n befejczésné l:,,AznaP este aF(skaté Idón ismé t ott ült anyuski (majd utána a szobn]ány)'' (22.)j (B ToT

'ic ^cllhBcqepoM )' ttanlullt Ha

fioj]ctl'x on'Tb culcna NtaMrllla [a )'r noc'le Hee cll^cni] ropll't'rlrü]. l. ]] )' - [bben a korai e]beszélósbcnmáÍ a pulik é sa !t!t!ll is a szcmé Iyek me8külölbiiztcté sónck clsődle8es jcsyciké nt í unkcionálnak'A mű c8y fonilus ismét]é sckben 8azda8 mondattn] kcz(tódil: ,,A hol]ind hcrin8 yé kolr\'si8ú n)'U_ka belé Pctta kóvé r, Potrohos aFuska dol8ozószobáiába, é skörintett egyet (l5.) (To,'Ka'' N:lK l()l_naIJ']lcK:I]i ceIBIf,' ilaÍaflla aoulla B xa6Hller K To'cTo]Vy. raK x}Ii' nanaUre lt xauu' lq]na' l . 2 7 )'



1. Töté né smozzanatok é s2. tulaidonsá8okszelekciója

WoLF scHMID / EKVIVÁLENCú K ÁZ ELBESZÉ LÓPRÓZÁBAN 19?

A tijrténet szinEé n ktilönbsó8et kell tennünk a szelektiaitó.s foka alapján megmu-tatkozó é sa pozicí olí ális ckvivalencia köZöt'

Az elsőké nt mcgncvczett jegy alapján a tö té net ké tszegmensc akkor ekviva-lens, ha bernük azonos Vagy ellcnté tes mé rté kűszelektivitás (,,sí rrí tés" agy ,'ki-terjeszté s") mutatkozik me8. Í gy az Aratyos! háZassá8töté netei _ tematikus ha-sonlóságuktó ftiggctlcnül _ már a sze]ckciós minta ré vé nekvivalensek a ,,ki-teiesztetten" adott ismemi- é sszeletni-tanulást mindenkor a 8yász vó8letesen,,sú rí tett"közlé sformája, a házasság ideié ró szóó ré szletes hí radás é své gül' is-

mé t vé 8letes ,,sűIí té sben",a fé rjek hal álátóL é saz őzvegy gyászíd'ejé rőL szó|ó köz-lé sköveti.A pozicionóis ckvivalencia olyan elemeket kapcsol össze, amelyek hasonló

va8y ellenté tes lclyekett je|ennek me8 a töté netben. A töté netnek _ elté Ióen akorlátlan, minclcn irányban vé gtelenül meghosszabbí tható töté né stől van elejeé s vé ge, minek kcjvetkezté bcn topologikusan strukturált' A le8e8yé Itelműbb mó-don megjelötek tcrmószctesen a kezdet é s a vé g toposzai. Minden töténct ahatárzónákban elbcszé lt szituációk közöt ferrnálló Í eszültsé grcé pül. EZé rtgyak-ran termé keny lchct, lra a tematikus ekvivalenciával kapcsolatosan a töté netpozicionálisan ckvivalens (mindenekelőtt kezdő- é száróPonti) rószcit fa88aEuk.

Az elbeszé Ié sszintjé n a formális ekvivalcncia ugyanú gy maniÍ csztálódik,

'minta pozicionáIí s' A lirrearizálás é s a Permutáció a tö té net ordo flr.tulfilisával

egy többé vagy kevcí sbó clté rő ordo artiÍ icialí st állí t szembe. Az ú i topolo8ikus

strukttira az elemck ú jabb ekvivalenciájához vezeÍ , mógpedig a helyiik vonat-kozásában. A tötónct dí szpozíciójaáltal korábban előre me8adott pozicionálisekvivalencia, valamint a kompozí ció áItal lé irehozott ú i ekvivalencia köZöt ké p-ződhet egy másodfokú e8yenéIté kú ség, zaz oIyanhasonlóság vagy oppozí ció,amely a termé szetcs, illetve a mesterséges rend pozicionálisan egyené rté kúelemei köZöt áll Í enn.

Az elbeszé lé sprezenlrí ciójónnk szin\én gen különböző ekví valcnciatí pusok e-hetségesek,'z8 ezckct hozzáVetóe8esen a következó ismé rvek alapozzák lr.egstí lus (lexika, szintaxis), a bcszód- é sgondolatábláZolás sablonjai (szabad be-szé d, függő bcszé d, szabad fü88ó beszé d), a megnevezé sek implikált é rtóká11ó-sága stb''zq [. '.]

23 El szeretnénk itt tekinteni azoktó a tematitus é s nem tematí kusekvivalenciáktó, amelyek - az

elbcszé lés Prezé ntációához hozzárcndclve _ az g/Ú6llestöté netben mtrtatkoznak me8.'?9Az elbeszélé sPersP€|í va, am€y tehát

',li'da'olyl''l oPeráció eledmé nye, amely a konstitú ciós

modellb€ a három iÍanszí ormációhoz rendelődí khozzá' az elbesz'ébs Prczentációában csak nyelvié saxiologiai PeÍsPektí\'akéntclcnik m€. Áz elbeszé lé sP€sPektí vák dönt6 konstituáló - mé 8Pcdi8a té rbeli, az időbeli, a Ps2iclrológiai é s az ideolotikus P€sPcktiválás (vö E A' ycnEHcKxl:i: norTfiÍa fioM'no3nult ' MocKBa, 1970. - IAAP LINTVELT; Essai de t}?ologie narralivc' Lc ,,Point dc vuc". Thé orie €analys€ PaÍis, 1981 . - woLF scHlflD: Dcr ort der EEátúPelsPektive in der nanativcn Konstitution. i. m.1984' - uő: Ebenen der EÍ záhlPcrsPektivc. i. m. 1989') - a töté né smozzanatok szel€ciójának imPli-káfumai, é sebbó következ6en a töténet szjnqé hez tattoznak (vö scllM]o, 1982. 95-97'). A tödé né s-

TANl]LMÁNryoK

A nalratí v konstihició modellje(egysze'űsített sóma)

1. A töténet szimultán soÍ aifiak li11cnIizóIósn(köelezó)

2. A tö té netszekvenciák pcn,nú ációjn(fakultatív)

Egy mé dium nyclvóbcn való rcalizálás(itt verbalizálás)

Ebben imPlikálva: é rtókclé s



198 TANULMÁNYoK

d AÍ ík t ía iláy katesorí záIása (Rothschild hegedűje)

A tematikus ckvivalenciák kópezik a ttjrté net órtelnrj vázát' A benniik aktuali-Zált jcgyek hatáIozzák meg a fiktí v viiág katc1;oriális stluktí tráját, é s a mű jelen_tésé nek elé pítésé ben ásodlagos, szimbo]iktrs vaÍ ]ykonnottltí v jclcnté sek lror-dozóké nt nlűkiid nt'k' l''']

A novella lé nycgcs kategóriákat vorr el r'iIága fclópí té sé hcz, sé rtelme meg_konstruálásáIrc'lz a tárgyak formájóbó ós ntrr7rr.góbó. A koporsókószí tő JaktwIvanov, akit ,,|}ronznak" hí vnak, üregcs f;rtcstckbcí é s fatcstekte/ óI| koPtsók-

bó, amelycket a nrcgólreté s \'é gett készí t,ós a /lr'gtdtí r'cl, amclyen nóra lako-dalmakban Pón7-órt iátszik' c<s amcly ójszakií nkótrt mellcttc fekszik az ágybarr_ a felcsógc helyett, akit az orvosnak ő maga Puszta ,,tátgyaké nt,, (Nloü npcJlMe r_ v l ÍÍ . 99.)-- nlutat bc. Ebbc a sorba, amely ráadástú fonikusan is tagolt(skripln = glou), bctagolóClik mé g egy fábtil ké szűlt ürcgcs test, a b!ífka (bn!L-i;cz a szó fonikusarr cgyaránt lchct a gp\-y ós a s-krip]<a anagranrmatikus nrcg-fordí tása), anlclyct Jakov a fo]yóparton űlvc, a ré gclfclcjtett, clsiillye'dt nrríltracmlókczvc nilrt a könnycbb kenyé Ikeresct cszkózót idé zi Í cl: ,,nrc1i lehctcttr'olna próbálrri ú jbó járatni a bárkákat, aliglrancrrr i()bb üZlct lctt vú naa ko_porsóké szí tósn(I" (ltoxHo 6t'lro 6lt nonpo6onatl on'Tb ]_oH'TL 6apxtt _:rr.o lty.tltIc,qeM rpo65l Acna'rL _ \/IJI' 303'). Áz a tárgy, anclyet a haldokló Marfa szirrtón aboldog múlt fo8ialataké lrt emlí t' illetvc JakoYban a móyen clfeledett hiÍ te]cnme8ielené sé tváltia ki' szintén üreges fatest, s ncvc fonikusan is jó illcszkedik a

sorba: a ,,hataln-tas' odl'astözsú , vé n fűzfa" (u:rrpo5ar crapal ocpQa c 4olraarrstlrÁynnolt _ Vtll' 303')'30 Az ú t'an-lelyct Jakov ké pzclctco pt"'l L"g iei,'t niatat a

WoLl. scrIMID ,/ EKVIVALENCIÁK AZ ELBESZÉ LÓPIrÓzÁl]AN 199

múlt barkí jái\ ós a jelcn Í iataI berezkajáj, tesz me8, ké tszcrcscn mc8jeldlt: a tóI-tónetben {g'mrjkll5 ckvivalcncia ré vón (itt aláhú zással jelöve, isrrrertctójcgye:

ftibóI aaló) ós az e]beszóIé s Plezentációjában /oniku, ekui'{')(Ilercin.Ióvé n (dót bc-tűvel kienrelvc): i.-." :,',..)'''. ''',

A Bo'f :ÚlPoKafl cTapag Le]ótLc rPoi!Í aÁHLINí AynnoM/ a lla lieü BopoHbu rHe3Áa

... l'1 oapyr l IlaM'T|l'KoBa,

Kal{ xuBor:l, BLIpoc NtnaÁeHqül( c 6enohJpblN{ü Bo''1o-

cauv l pg1zfu,, l]po l(oTop)T o roropu,ra Map{ta. ,qa, eto tt ecru 'Í a caMa, BepÓa _

3e'[cttai' lllxa{/ rpycTllaÍ ... Kax oHa nocrapela,6eÁtlar! oH ccjl noll Hee u cTaln

BcnoNt HaTb. ll^'rou 6cpc;y, fÁe 1enepb ]aI Blloü nyr, B T)''oly clo'' lipynHhlii@93o!!q[J'e!, a Bolt fla Tofi Jlblcoii rope, qTo BulHeeTcÍ lla folli3ollTe, TorÁa cn_

Ben cTaphlí4-c'|'.Jpblil eop]EBú ópp-Io PeKe xoil nl|. 6!pÁ!!. A Te'e,pt' Bce poBHo

ll rnaÁ(o/ a lta Toll 6epety crout o,.aaroILKo @@ Mo'lolleHl,I(a{ u cTpoiillJ'/RaK 1apblnlHr, a lta pe'(e TonLko yTKrl .{a ryctr/ R lle noxoxe, qTo6l't 3Áccb KofAa-

Ir!r6yA6 xoÁ n @!. (VIII. 303.)

Amott n'rcg lratalmas, odvastözsú , vé n ÍűzÍa, ajta varjú fé szek... É s]akov cm)é kezcté ből rirtelen, mintha é lne, kiPattant a szőke Í ürtös kisleány,é sa fi14, anre lyrril MarÍ a beszé lt.I1en, ez az a fub_ zöd,lralk é s szomo-í 1...I-lo8y nreEö('8cdctt sze8é ny! Lcült a Í a alatt ós cnlókcibe mclült.

^ú lsópartoll, ahol most az áúéd é tek tclülnek el, akkoliban ilatalrnas 414(gfuel<!ó állt, azon a koPáÍ hegycn pcdig' amcly a látóhatáron felré rlik' öeg-öc8

&qry!_skcí klctt' A folyón bárkák közlekcdtek. Most peclig minrlen si_

vár ós kilralt, a tú lsó parton csupán cgy án a ny:í rfií cskaáll, fiatalon é skal-

1978_ban (vó. RoD'Kl Louls.l^c(soN: ',lf I For8et Thcc, o Jerusalcm''| Án Essay on ChekIrov's

,,ltothschid's Fiddle"' Ké s6bb| = Anton Chckhov Rediscovcrcd: A Collcction of Nciv Sttldies With a

comPretlensive BibliograPhy. llÍ s8. s' s?,l.Io\1uich M'.sc'ldi.'l' Last Lalrsül8, \'lich. 1987' 35+9') a

137' zsoltárra való utalást ldt , amely czekkel a sorokkal kezdődi!: ,,l'lpll PeKax BaulÍnolla, Tarl clinenÍl

NtI'l tl ll.,la(ajrll/ Koüo BclloMllllní o cl{olIc; lla Bcp6ax, nocpeÁu el'o, nonccltnx MLt llaullt aPoll,, (,,l]abilon

í olyóvjzeiné ], ott é ltiinkds sí rtunk, mikor sionló me8ern]é kczónk. A ÍűzÍí kra,ózcpette, oda fiig'

tesztcttük lrárfáinkat"). Csclrov mindcnképpen gondolhatott a zsoltdrta, ánnál is irr}.ább, mc itu]aj'donké PPeni szomorúfűz látin ncvc,9l/,Í bi,Üylo i.Í a babiloni fo8sá8ra ernlé keztet; cmck c ené re,nem hozlrató lótrc Prc8náns intertextllális ekvilalenciá az aktánsok é 5a szitttációk közöt(ehhez nré 8 \'ö w^ClITDR, 1992. 85')' A Babilon folyónál ülő zsidóklÚz, akik clnyomóktóI me8gvötö v€ mc8tátadják áz óncklé st, nem hasodí tlrató sem á í olyóná| öven é vvcl korábbin é nekl6 ko_

Porsóké szítő IráZasPá' scm :' mú Itiát u8yanott ké sőbb felidé ző .Jakov lvano\'. Aké t szöve8hely

közöt ké t motí vumkonlPlcxum mindazonáltal kaPcsolatot tercn\tl a zsidók €rryomása az ide8enoÉ á8ban, kiilönijsclr Pedi8 í Í elcjté sé s í z em]ékezés té mái' Cschovnnk az clbes7é lóslrcz ké szí tcttclsó jcgyzcteiben (ll GroP lsicll d/,iil o/'.(' Í ,,E8y koPorsó ol8ának"l, ancl)'ckbcn mót ncm ten'eztcsem a koporsóké szí tő haláIát, scnr a zsidó tóma feh'ctésé t, a lcginkább kií cjtctten szabad beszé.{

ként me8foÍnráIt nódban - . hilcloklónak az {'Jnllll.15rc vonitkozó kdrdé sc van rögzí tYc: ,,i]mlékszel, harminc é vc sziitctclt c8y szóke fiiricjs kis8y€ekiü*? A í olyóál tildőgé ltiink"' (,4 É /'. í 'dldils' [.) (olla: ,,llorvllllujL, 30 né r lalaÁ y llac polxnc' peó€loqex c 6cnoNypÍ,lMu [sic!] BonocllKaM!t? Mül clULe_

.,{ llapc,r}ic xvll. lu',.) ) t. ".. t..,}:,.,+

^tI a) '''' '''' -t "!t^ (

" !' L

mozzanatok mindcn kivií lasztása máÍ (eLeve) alárendclődü . Perspcktí \.a clvónek' Nincs tijrtónelPcrsPcktí va nóktil, nil\cs 'önmn8ában vnló tijrté net'' ]7dlt t)í ríLlLlnk kcu nindcll ol'io nt)dclll (í8yPódául M]!KE l']Ál.: Nirrr.1tologic. ]jssais sur la si8niÍ ication narrative d.ns qualrc Í omans nrl)dtrncs.Piris, 1977.32. f' é s sTIlrRl'L, 1977 ' 224227.t' afiely. PcrsPckliválí st t a8yF.]l/'snli('lt ós a, clbcszó(i'elóIetolisí t'a narratív konstitúció c8yetlcry'késóbb'hoZZárcndclt szintjéhcZ soro]ja'

" A mJty.lr í L)rJir.í .njn] JdJ't vi.s,,'l tr''ir8'Lcn(

!lIo mcAncvczist^/.''l' Korjbbl órte1nrc,,c.ctncl 1!ö WoI-F scl'l\í D: Thcmatisclie und nnrnri\'c

^qi\.ilenz' l)nt8clo8L

an Erzálr]Unsen Purkins rrnc1 Öechovs' = Russisc]rc EÍ Zál'un8' Russinn Shorl si;r]'. Russki' IissLr;'Utrecht€ svmPosium zur Theorie ünd Geschichte dcr r!$sischcn Erzáh]uns des 19' und 20' ]Jhrhunderts' Ilrs8. R' cl'?h'' Shldic in Slivics LiteÍatuÍL'and l)oetics 6.

^msteÍ danl,19t]4. 100-) tic8Ú_

szí tve,lváchtcr !i8y é n.cl, hoty . koPorsó é s a hc8el.|Í ii|c8es tcrc mc8fclel az clké szírós nrcncii;jj'nak, a fílzfaodvass.i8n azonl'an.'Il.,ltnron.l a f.l orgnnikrN dlcténck, ds czen aiÍ e8cssctben

.,a, dictnrinden koi*rót \'csztcs{8Lí nek, a hnlálrrak .r szimbí ,lunrí t" .itii). _^

Í í t ,amely alatt

'ako\.öh't '!l é \-

\€ eze]őtt í elesó8é \'cl é s szókc í airtö kisgycnnckó\.cl iilt, ós n'ncly ,,hirtclen,, (ts,lpyr) \,isszaidézi szá-mára az egész, nlé lycn clfclcjtctt nlú ltat, teljes nrérté kbcn.1ZÜ]ct, n

'(:go/.$1í./l.vesztesé 8ellrcn Ló_

velkedó é let mc8tcslcsí tósckótrt óftclmczhetjük (,,Ho8y fue8ijrc8edett szc8é nyl,, [KaK o}la nocÍrpL]]lit,6enl1a'! VIII' 303'] - a Í űZfíragondol!)' Ennyiben a terebé lycs, vón fűZfJ, anlcu,cl a fiatal, kárcs(ikisasszonyho? ]rilson1í i()tl nyÍ'Íaá11szcmbcn (ld' iclé zct lcnt), szintón a7 idős asszony imagoí ak!ntóricnc]ó (vcrb4=MáÍ Í í ),aki haldokoh,a arra a fára gonilol, amcly alntt ő é s].kov cgi boido|ibblorL.lt' (i"l.lnykí jLrkLal illlL 1'' .s .I.llo\ ll c''ni"llcl'/ A Í .'ly(Íljl' /f[]lIJ.rl'lrri errct l.-t'cr' 1r'i*lr

-.r! +^,,.1:,1 '.:.-,, ,.".. '>.- ' l' ': ' -..'' -;' ., ,.'.,.'4"1-,..." J

' t/ ',' "l' ' ':, )..' ;.:- , "'a ' l-) -,', - /, . ,. '2!')''':'.J ..-.'!.- !d:''-' :-- '.' ''..ÍÁ., .ü,. ,'" , .-'\ w . ., .( : ' -!.rlt, 4



200 TANULMÁNYoK

csú n,mint egy kisasszony, a folyón csak kacsák, libák ú szkálnak, s az em-ber el se hinné , hogy itt valamikol Lí lkíks iáitak.

A fábó ké szült tárgyak soÍa (ebbe az odvas Í űzÍ a, ovábbá egy é Iő Í aközveti-té sé vcl nyí rÍ aerdó, a fen1ves é sa nyí rfa s beé pül) a töté net álta] aktualizáltje8yek szeÍ intkülijnböző oPPozicionális csoPortokba rcndcződik: az í dő jegyeszerl^t a rnú It (Í iatal Íűz'Ía,nyí rÍ aerdő, fenyves, bárka) vs' jelen (óreg, odvas tűzÍ a,magányos nyí rfa, kopolsó) oPPozí cióát, eEy olyan oPpozí ciót alkotnak cgysé gei,amely a tcrmószctnek ós az é let teljessé gé nckclvcsztc.sé t konnotálja. A xrcdnlí tós

asPektusábó né Zvc a ncm realizáLt lehetősé 14cl (,,halászik, hegedül, báIkát iárat,iibát nevel" - VIII. 303') a Í ossz realitás (koporsót készít,Titkán hegedül) á1lszembcn' F'z az oppozí cióa szeÍ zós vcsztesé geit korulotália' Az or4allikus é letjegye a holt fada.abot (bárka, hegedű, koporsó) mcgkülönbijzteti az é lő fátóI, aZátlelkesí té s cgyc alapján pedig a lé lektele!1 bárkákkal, kopotsókkat tis erdőkkc] azqntroPomo|Í izót fák az óreg Í űzÍ a,a Í iatal nyí rfa é s a hcgcdű _ kcrülnck szem-beá1lí tásra.

E rószsorok azonban sokré tí r relácirjkba állí thahjk egymással, ós eköZben igenelté rő konnotí fumokla tesznek szeft' ltt csak e:ayetlen egv befogadó é rtclmi vonalathú zunkmeg a szerfclctt nagy számú ckvivalencián kereszí il ezt arra a tudatlavonatkoztaquk, amellycl a fábó] ké szült táIgyak vehetők szemügyre. Jakov alakjaaZ oPpozí ciók szcmbcrrálló oldalaira vet fé nyt.miközben ez'ek az anú lómiák az í r1őtcngelyé re é sa ntocLalí tós sPektrumáIa va]ó kivetí té sük során feloldást nyemek.

Mnt kaporsók előállí to1a, azaz olyasvalaki, aki mind az é lő fa. mind pedig az cmbclhalálábó profitot termel, Jakov a Íossz fclell ernbere, s mint ilyen, a tennószetnck é saZ é let teljcssé gé nek elvesztésé vel cllenrezhctó. A bárktí k í iz,emeltctőjeként az é lct'ós nyeresógteljcs m'ú Ithozvagy a potettciáIí s, de rren realizált valósághoz tartozik'Heged,iské nt egyaránt l-lozzáIendelhető a l'eszteség8el terhes, rcális felelrhez (haláIaelőtt a hegedűvel nem tud ernlíté slemé lttí nyeresé greszelt tenni), de e8É ttalapotenciális jeLerhez, illctvc a halála ltaní jóL,aú z is: arrnak az ,,óriási" nycreségnek,amelyre ó, a kiváló hcgcdűs tehetett voina szert, halála után Rothschild iut a bilto_kába, akirrek odaajár-rdé kozta a hegcdűt'

A fábó ké szültek soÍával a Í é mbó:I ké sz1teÍÍdolgoké áI1 szemben. EZt cgyré szta,,vasmérce" (Ne,re:lreti.-r apuua) alaPoZZa ncg, anrellyela koporsóké szí tó mértéketvesz ü8yÍe1eiló1 cz a'ztán száÍ náÍ a sZó szclint az emberek bcsorolásának ,,mé r'téké vé" esz _, más tószt rnaga a Bronza (,,Bronz") gú nynóv.3l

3rWöcrrTER (1992' 70.) a fé msorba a zsictó zcnckar \'czctőé t is be'l'onia, í ki oglalkozását tekü1tvecincz6 (nyAfinbllrnK), é ssal*esz nevét a iiddis sc'aciler-le (A Duden szerint: 'rossz, alkusz iizletköé s')é s a közé pÍ elnémet s./ú clrn (Lexc| közé Pf€né met ké ziszótáIa szerint: 'rablott hobní Zsákmán}.,rablás') vezeii vissza' Ebbő kiindl va' ki keu e8é szí teniirü Wáchtclt, niszeÍ int a ]í dlt', anelybdl aIudil'sé ik IeyezeÍhclő, ncmcsak 'cinczni'-t jclcni, hanen 'me8csahi, csjbé szkedni'-t is (íg' .t'

''IABnoBcK1ú: PyccKo-{eMeuKnil c'oBap6. 3. Áüfl' Ri8a, 1900-02- 191'1'. lldil' aja; továbbá vö N{-AxVÁSMER: RQssisches etynlo]o8isches wöterbuch' Heidelbe!8, 195G-58 ' !dít' L mi9vasmel a7' í Béraz

WoLF SCI.IMID / EK\IVALENCIÁK Az ELBESZÉ LÓPRÓzÁtsÁN 20'''

A fa vs. fé moppozí ció a vonatkozások igen komplex hálójában többek köZóttaZ olgaflikus vs, anor1a|liklrs, me&fortnáIt test vs. fie4forfiáIatlan anyag, ptLha vs,kemé nyjelenté seket konnotálja. Jakov, akí mindké t sorozatnak ré szese 'Broru',vasmé Í cével rér' dc fatcstekbó é s fatestek által é l -, ismé telten antinomikusjellemzé seketkap: koporsóké szí tőké ntÍérn,kerné ny, formálatlarr' anorganikusanya8, he8edűské nt Puha, oÍ ganikus, megfoImált test'

Ha tehát a fé msolt (BIonZ _ vas) önmagában szemlé ljük, akkoÍ a bronz az ar-chaikus kiegé szí tőkonnotációjára tesz szelt/ melt eZ ké pviseli a fé mkorszak sorá-

ban a legplimití vebb fokot. Ezt a jelenté sé Itékct gy további tagnak a Í é m-sorbavaló beillesztése teszi aktí vvá, mé gpediga Jakov által gyöö t zsidóé , akinek aneve Í unkcionálisan é s cxikai é rtclemben egyalánt ekvivalens a koPolsóké szí tőncvé vel: Jakovot _ c'1t valójában lvanovnak hí v1ák az utcagyerekck ,,Btanz, aBronz!" kiáltozással csú foJrrak, azt pedí g,aki felé az oroszban a pejoratí v é rtelmű)(llrÁ! xlÍ Á!*** kiáltást küldik, Rothschildnak. Ha a Brotz é sa 'Rot'(h)-'Schí ld'(néme| 'vcirös pajzs') ekvivalens nevcket szó szerint é rtjük, feltűnik berrnük a

Prinití l) vs. fí nofi, lyers vs. megformóIt é sa sze4é fiy vs.gazda8 valaÍ LÍlta b&étlel1vs. békiilésrekész oppozí ció is: a né mct nyelv sugallta asszociáció szerint a gazdagRothschild neve a mí tosz békésAranykorót, mig a Brotz a bé ké tlen, szegé nyebbvaskoft (olosz'ol EpoI$oBHü BeK) konnotálja.

A Bfonz é sRotsil'd konrrotálta jelenté sek oppozí ciója vé gül nagyon komplexViszonyt alakí t ki a ,,vesztesé í "/,,károsodás'' (y6rnox) ós a ,,haszon" (no,rr:a)

töté netben dominá1ó ellenté té vel.A Jakov gondolkodásában alapkategóriánakszámí tó ,,vcsztesé 8" cltórő tárgyak é skűlönböző jelenté sek kapcsán té nylegesül.Mindenekelótt a koporsóké szí tő nem realizálódó ,,nyeresé gé t" elöi: mé ga vá-roska öegemberei közül is ,,olyan ritkán halt meg egy-egy, hogy az ember nemgyőzte kivámi." (92') (Yut-paru rax peA(o/ qTo AaXe ÁocaAHo _ VIII. 297 ') Majd azta tőké t jelenti, amelyet Jakov a halászatbó, a hegedülé sből, a báÍkák üzemelteté -sébó é s a libatenyé szté sből nyerhetett voirra. A folyóparton, a ÍttzÍaalatt játszódó

í elenetben tú nik fel aztán előszö egy egészen másfajta ,,károsodás": a teÍ mé szeté saz óeteljessé g vesztesé ge: ,,Mié It vágták ki a nyírÍ ásté sa fenyőeÍ dót?" (Cnpa_IIIüBaeTc'/ 3aYeM cpy6!-rntr 6epe3H'( ü cocEoaElii 6op? - V I. 304.). Vé gül a ,,károso-dás'' morális kategóriaké nt jelenik meg, amely az emberi e8yütté lé s nem humá-nus módiát jelöi:

óoÍ osz lüdb61'ostoba, tökfil kó vczeti le, Pavlovszkii az É szak-oroszországban használatos l!'ÍÍszóval hozza öszeÍűs8é sbe 1. 'káplázatos csillogás', 2' 'szemJén''ve5zté s, csalá' szé lhámossát]. A]ttdá é sa htdÍ t második jclenté sé vela I diI ié ikbg €y olyan t€matikus jegy akti\.álódik. amelys'I*esz nevé vel (vő. chhcz a héber sncLí l 'vmit ké rni, vásáIolni, e]Í ryemi' é s a német s.l,d.ilél 'mbló[Lükács 23,32-ben a göög kakour8ós 'gonosztevő ekvivalenciája] konvergálva, azt a pé nzé heskama8yot

'eernzi, aki magának taÍtja Ínc8 a mindennoli összemüzsi}ált nyereséget (amit a zsidó-

8yűlö6 Jakov figyelemtemé ltó módon egykedvú en Í o8ad)'"'A mJqya r vállo7alban nem s7erepel_Á/o/d.

/,t .''- "',) t , I ,+. t

i '... ./,-.,..,. .i.';. , i,.i ,'{./r 7' . -Lr,.- n" , a,r't.:(. -l :.;/'-..1 :'} 1 a '' í

- './-r'. ,', .'. -. rl:' '"'; "'



!"

;tlrtltlllr,l.i

],

ll

l

t.:

l:i

l

t.

1,,

l

i::

lrr-

2o2 TANLLMÁNYoK

3a.Ietl soo6ue 'rroÁ{ Me!]aroT x}rTb Ápyr '&pyry'i tseAl' oT 9Toro (axue y6urrrlr!

Kaxue crpaurrrue y6rrrrn! Ec,'ra 6rr rre 6H,ro HeHaBüc'ru tí 3Jlo6sr, lroÁt'l ulle,ru 6uApyr oT Ápym rpoMa.{B}'Io nonB3y.

Általában mié Í t Zavarja egyik ember a másikat? Mennyi kárr'lsodás szár-mazik ebből! Mennyi temérdek ká.osodás! Ha nem lenne a világon annyiharag é sgyűlöködé s, mennyi lraszna lchctne egyik cmbemck a másikbó!

Halálos ágyán Jakov, aki semmi esetre sem hagy í clazzal, hogy kommerciális

fogalmakbanpróbálja megragadni az é letet,aZ anyagi Vesztesé gcket egy sorba

soiolja a morálisokkal: ,,a halá]rrak egy haszna Van: nem kell többé sem ennie,scm innia, sem adót fizetnie, sem embeltársait megbántania" (or cveprl 6yger

oAHa ToJIbI(o nolrsa ['a haiálbó csakis haszon származik' - a szerk'): He HaAo Hl't

ecTI'/ HI{ Ilr.tTb' Hfi ní aT[Tt' Í oÁaTeiÍ , Il't o6üxarb nloÁeii). S í me, az iszonyatos ké plet,

amellyé Jakov ezt a következteté st tovább radikalizáIja: ,,Az é let tehát károsodá-

sára van az embemek, a halál pedig hasznára" (or Nu:nt rleÍoBeKy - y6l'nor<, a oT

clreprt,t _ noll:a). A ké plet abszurd é sparadox egyszerle: abszurd, amerrnyibeirkommerciális megfontolásbó indul ki; paradox, tehát etsó látásla cllcntmondanilátszik aZ é Í teleÍ mek, alójában azonban mé lycrr megfelel az igazságnak, lra Í i-

gyelembc vesszük, hogy a haldokló Jakov té nylegescn vé get vct azoknak a mo'iális veszteségeknek, amelyek egé sz életénvé gigkí sé rtók,é selószór tesz szclt(anya8i é smoráIis) haszonla: odaadja a gyú löt..zsidónak ,,árváját" (cupoTa), a

hegedűt. Rothschild rászolgált alÍ a,amjt kap' Ó az öök üldözöt, akit kigú -

.,yótuk é 'megvertek, megbocsátott kí nzójának. Igen, az ,,átko7'ott zsidó", aki_ ahogy Jakov szabad függó beszé dbcn elmesé li _,,mé ga legvidámabb nótát iskesen;esen, pnnaszosa' tudta eliátszani" (H :ror npor<,rrrrtü xllÁ Aa'(e caMoe Bece'oe

yMyAp'ncÍ urpars crcaao1tlo _ VIII' 298.), cByiittcrzó környekben töt ki, amikolmeghallotta a ,,panaszos'' (sl'twtto acalo1uo _ VTn. 304.'1, a ,'hiába puszfuló, ha-

s"o''tulu'"' é letet (nponauaq, y6rtro'rnal xusar) elpanaszoló dallamot, amelyet a

könnyezó koporsóké szí tő (a ház é s a halál fábó ké szült!) küszöbé rr ülve, hc1;c-

dűjén megszóaltatott' Az a Í olyama' ahogy Rothschild a hegedülő Jakovhoz kii,"ií t,mái csuPán tenatikusan van motiválva, mógpcdig Sahkesznek azzal a

megbí zásával, hogy meghí vja őt egy gazd'ag lakodalomba muzsikálni' A ré szlet

fonikus faktú rája egy további, ezze| konkuráló motivációt sugall: ú gy tűrrik,Rothschildot a hegcdű panaszos hangja hí vja oda' Valóban, a peln fujpla (,,szóLt a

hegedűje") é s a fuiptula ié ekolda (,,a kilincs megnyikordult") fonikus ekvivalen-

.riiu a/"|beszé t&í |szkurzus felől is motiválja Róthschild közeledé sé t. Úgy tűnik,

.,emcsak a hangszer hangia, de az azt denotáló szó hangzása is hÍ vja Rothschil_

dot. Í gy a novella befejezé se is mé lyebb é rtelmetnyer, mint e8y anekdotjkus csat-

tanóé . A szegé nyzsidó aki a gazdag Rothschild nevé t Viseli, tesz szelt _ b|7'o-

nyára nem virtuóz hegedí rsként_ Jakov hegcdűjé vel é sa hegedú parraszos meg-

32 Akienalé s Lőexl - wolÍ schnlid'

woLF ScFlMlD / EKVIVALENCIÁK ÁZ ELBESZÉ LÓPRÓZÁBAN 2o3

szóaltatásával a Í Íaa7' ,,óÍ iási haszonra'', amelyről Jakov álmodott. Nemcsaknnyagi haszonra azonban, amely ahhoz az elrendelt sorshoz nyit utat, amelyetneve elóegez meg számára, hanern noráIí s haszonra is, amennyiben az egé szváIosban eltc4eszti a Zené be átí iltetett, ,,haszontalan" é Ietró szóló panaszt,könnyekre fakasztva a hallgatót:

[...] rorÁa ort crapaeTcÍ noBTopl.lTb'ro/ lro rrpa,'r Í xoo, cl'A{ Ea flopor€ To yHero BBrxoanr He{tto rai{oe yllBrrtoe { cl(op6lloe, qro cJTy[IareJlLr niravln [...] lI3Ta HoBa' nectÚI Tatt noHpaBulach B ropoAe, qTo PonüubÁa rtpuuaüraror x ce6e

Ha[epepLlB (yIIubI ü q[HoBrl Kll I{ 3acTaRJlÍloT í fpaTb ee no 4ecrru pa:. (V[I.305.)

[...] anikor megpÍ óbálja eljátszani azt a melódiát' amclyet akkorJakovtó hallott ott a küszöbön, olyan keserves' mélabú sdallam árad hang-szeré bó, hogy hallgató sí nrak ['..] Es aZ ú j nótának olyan sikere van a vá_rosban, hogy kereskedók, tisztviselók cgymással versengve hí vják meg há-zukhoz Rot]rschildot, é se8ymás után tí zszcr s cljátszatják vcle'

Jó ú tra téIéseclőit Btonz szé p hegedűjáté ka ellené Ie is szegóny maradt, mivelalchaikus, Pfimití v, egyszóval bronz volt; haldoklóké nt 8azdag lesz, arnerrnyibcnRothschildnak ajándé koz'za a számára legé rté kesebb táÍgyát. A mcgbocsátaniké pes zsidó, akinek szó szerint saját bőré n kellett megtaPasztalrria azokat a fáj_dalmas vesztcsógekct, amelyek egymáshoz Íúz ikaz embereket, az átlelkesí tett

fadarab gyózelmé t a kemény fé m fcjlé emeli- Ez a győzelern rnár a haldokló ko-porsóké szí tő belsó megté rósé ben megtöté nik, amiről az é Itelemmel teli muzsikajelensógónck öciksógc tanúskodik. Ezé rt lehet a novella címc joggal Rothschildhcgedűje.

hl A fonxóis ekuiaaletrcí n é rtelní unkcí ó

A Rotlschiltl hegedűje cí m(t elbeszé lé sazt hivatott bemutatni, miké pp szol-gáltatnak katcgóriákat a tematikus ekvivalenciák a fiktí v világ órtelmé nek fel-é pí téséhcz, shogyan válnak az ezeket megalapozó tematikus jegyek másod-lagos jclcnté sck 1rordozóvá. Felmerül azorrban a ké rdé s,hogyan járulnak hoz-zá a nem tcmatikus jegyeken alapuló /orilllls ckvivalenciák az é rtelemmeg-konst ruálásához ?

Az ismelt assz^ociációs töVé n}nek megfelelóen, melyből a stluktulalista vels-e-lmé let indul ki,-'aZt mondhatnán]! hogy az omamentális elbeszé lé sbenamely-

s Ennek klassziktrssá vált mc8foga]rnazását JakobsoÍmál (vó. RoMÁN JAKoBsoN: Lin8uistics andPoetics"' = TH.

^.sEBEoK: stylc in Lan8Mga. Cambrid8e' Mass' 1960' 368',372.) ta]áljuk| ,,Brí eÍly,

equiva]ence in sound, Projcctcd into thc sequcnc€ as its constihitive princiP]e, ine\'itably involvesserirantic equvivalcncc'' _,,Ií Poctry, any consPicllo s similÍity in souÍld s eva] ated in respect tosimilarily and/or dissmila ty in meaning."



2O4 TANULMÁNYoK

re ugyanú gy é rvé nyesnrinden formális vonatkozás szemantikussá8ának feltéte-lezé se_ valamerrnyi t'ormális ekvivalencia anakíg é s antinomikus tet1atí kus ekví -valcnciát srr5'nll (é s nem cgyszerűen imPlikáI!)' A formális ekvivalcnciák ily mó-dola apellatí p jclckké nt működnek, szí gttálké ttl,melyek szüksé gessé teszik, hogytematikusan is egynráslroz rcndeljé k azokat az c]cnekct, amclyekhez formaal-kotó é s elrendcző cé llal kapcsolódnak. Ii kórlyszcr megvalósulása kiilrjnbőzőté nyállásoka t c.cdmé nyczhet:

a) A formális ckvivaletrcia olyan tcnratikrts ekvivalcnciát uózol fal, ancly va-

lamilyen módon már mcgjeltilt.b) A formális ekvir'alcncia egy nrár í ('nní ]ló,de Í ejtett tematikus ckvivalcrrciát

akttLalizó.c) A formális ekvivalencia tőrtónctbcll jclen ncm lóvc'! tcnratiktls ckvivalcnciií t

kollstí tuál, amcnnyiberr olyan tcmatikus jcgyct aktí uil, anrclly Ircnr kcliil( kir'j-lasztásla ké t töté netbeli clcn kt)zül lcgalrí bb az cgyik virgy egyik elt'Itt sz.irlrlr'ascm. Abban az csetbcn, lra csupán a fornlális ekvivalt'trciir álJí t rllajd cló cgy a

töté nctben meg ncrn jclcnó tematikus ckviva|cnciií t, az alapozó jcgyck kitöten-dő róseket alkohak a töt(<nct é rtelmi vonillií 11'

d) A formális szintcn ckvivalens elcnrt'k a tcnl.ltiktlson ttetr ekl'ivalensek,hanem a kontigtliliÍ s viszonyát (oroszul cllcxtrocrr' 'szomszé dság') valósí tjáknrcg. Mindcnckclótl a í onikus ekvivalcrlcil't az, anlcly gyakran a tematiku-san összehasonlí thatatlan elcmek tórbcli vagy idóbeli összekapcsoltsá8át hang

sú lyozza.e) A forn-rális szintcn ekvivalens clcmek köZótt tematikus szintcn s.'l ekvi-

valencia-, sem konti8uitásviszony nem áIl fcnn' Ekkor nraga ez' az. iltkonuucnzu-róbí Iittis/ósszemé rheieflelrség lé phct fel ismeltetó jcgykc(nt, azaz tr.'nrltikus clcrn-kónt.

Szerzőnkónt más é s nrás lehct az c8ycs ftlrnlális eljárástrk funkcionális sú lya.Bclkín elbeszé Ié seia kompozí ciós cljárások ós a vcrbális prezentáció (stí lus,be-szé dsé nák) Í ormáinak maximális é ItciniIelevanciáját pé Ldázzák, ní g a

fonikus ckvjvalencia csak alkalmankónt rajzolódik ki. Csehovnál cllenben a

kompozí ciós cliárások, különösen a Puskirrnál oly nagy mé rté kbcn órtclcmlror-dozó PeInutáció csekóy szerePet játszanak. Esetóbcn a fonikus ekr'ivalcnciákkerülnek elótórbc, ahogy ezt rnár a Rotlschí lcl hcgeclűjóből vett idóZctck tanLí sí-tották. Nagyon általánosí tva talán elmondhatjuk, hogy Puskinrrál a formálisckvivalenciát mindent egybevetvc nagyobb sí rllyaltcrlrcli mcg az a funkció,hogy í elvázotja, aktualizálja vagy konstjtuá]ja a tcmatikus ckviva|cnciát _nagyobb sú llyal,mint Csehov eseté bcn, kinek a rnú vcibcl-t c feladat - lra elte-kintiink a hangismé tlé stó _ é ppcn azon tematikus ekvivalenciákhoz rcndelő-dí khozzá, amelyek váltakozó profilí tak' Mivel Csehovnál ker'ósbé pregnán-san emelik ki formális eszközök (pontosabban: a ncm fonikusak) a tematikusckvivalenciákat, czé rt nkább kivonják magukat az azonosí tás aló. Ez lehet az

WoLF sCIlI\4lD / DKVIVALENCIÁK AZ LLBrSZÉ LÓPRÓZÁBAN 205

oka annak is, hogy Cschov elbeszé lé seicseté benfeltűnócn kevé ssévan fel-táIVa aZ ekvivalellcia ielensé ge,

'óllchet

a stluktú Ia egé szé té pp ez hatáÍ ozzanicg.34 I,..1

Gottlí totta: Sándotfi EtI ul o )

Az EKVIVÁLENCIÁK i]I]F()GADÁSÁ

Az ckviva]cncia jclcnsé góben nern olyarr objcktí v heurisztikus eszköZt kell lát-nurrk, mcly nrcgfciclő módon biztosí tia a szöveg külónáuó ré szeitől annak é rtcl-nri cgószóg tirrt(i ií tnlcnet módszcrtanát. Fclté tlenül tekintettel kell lcnrrünk arószt meghatártlz(l c8ósz hcrmcneutikai szabályára. A hermencuta nemcsak aztvcthcti a ma8a clcnrzósé nck racionalitásában é sobjektivitásában hívó struktuÍa-lista szemé rc, hogy az nern kópcs módszertanilag mcgalaPozni aZ összes lchctsé -gcs szövegbelsó-viszony analí zisótó a szövcg e8é szé neké rtelmczésé telválasztóhirtclen átmenctct, hanem azt is, hogy a stnrktulalista nem vcszi fi8yelembe saiáttitkos ,,é Itclcmkí vánságait", s hogy az e8yes, a szövegben objekí r'e bennfoglalt-nak tctszó órtclnlczósck mindegyiké t valLí jában a szövegegé sz intuití v éÍZékelé-sórlek iintudat|an plojekciója alapozza meg'

Az ckvivalcncia cll'e korrclációk bcláthatatlan sokasá8át viszi bele a szóvc8be.

l!1;y adott,,1 clctrr .r ismóN viszol'lylatában ckvivalensnek mutatkozhat B elcm-llrcl, t7 ismórv tckintcté ben Pedig C elemmcl' Á é s B ekvivalenciáia egyik csetbena nrcgfelelé s jcllcmzójé vel bí rlrat, mí g más esctben, mikor másik ismé rvváliklrangsú lyossá, az oppozí ció lesz rá jellemző' Az elcmek ily sokÍé leösszckapcsol-hatósága alkotja az ckvivalencia elr'e mcrrtón szervezódó szövcg meglehetósenbonyolult f akhí ráiának alapját.

Folvetódik a kórdcrs, mi nrtí dtln,,cnrelódnck ki" egy műalkotásban avJk azismórvck, amclyck az ekvivalcnciák alapjává válnak. EZen ismé rvek feltárására,ahr.r1;yan az ckvivalcnciák elcmzé sé re általában, nem 1é tezik objektí v n-ródszer'Ezórt azok a Csc]rtlv-kutatók is, akik egyerlló mé rté kben anulmányozzák azckvivalcrrciákat, ugyanabban a szövegben elté rőutalásokat állapí thatnak meg,vagy pcdig' anrcntryiben ugyanabbó az alaPvetó ekvivalenciábó indulnak ki'cltórő jcllemzóket (mcgfelelé st vagy oppozí ciót) tulaidoní thatnak neki. Az ekvi-

g

^zokkózűl a nem na5yszámú mur*ák közüI, amelyck tóbbé vaty kevésbé szí sztematikusan

tárgyaliák a csehovi ekvivalenciákat, a máÍ enrlí tcttek mellctt lásd mé 8 HkKonAü M ÓoPTyr lAToB:Pl ní xyÁoxccTseHHoli npo] . = P Tií ' npoopaHcTuo }I Bpcltí ' B nlft€nT}?e ü cxyccmc' JIeHHHrpa& 1974.

173_186. (a ,,szonátaí orma'' clernzésc csehov Fekete barát címúnovelláia kapcsán) - Uő: ApxnTeKro-finKa,lexoBcxoii HoBcnnl'l (Cfl€xypc). fopLx'tÍt. 1975. - U6| tlpí Hu!n t(o[lno3ülr'loHlto-crpyl(T}'plloro

cAllllcTB|r s q€oBc(oii ltoBc'ne' = PyccK:u nfiTepaTypa xlx Bcka. Bonpoc6l cloxcTa tt KoMno3 uü}]' Mc'(By_3oBcK'rll c6opH{li' T' 2 fopt'Xxú , I97J' é snindenckclótt vnn dcr Eng (vö tló| Thc semantic stlll(tureof,,l,ady with LaPdo8"' i. m' 1978.) módszertanila8 is útmutató A kütyás hóty eleinzése cmlÍ tendó.



I

TANULMÁNYoK

valenciák Potenciális alapjáuI szolgáló ismé n'ek \'ó8teten sokaságábóI a Iclcvársismé rveket Vé gsósoron csak ckvivalenciaképzó kópességük szerint emcllrctiiik ki.Vagyis az ismert hcrmcncutikai kcjrrcl taiáljttk szcmközt magulrkat: az ckviva-lencia azonosí tásáIlak fcltótele a relcvátrs isnc<l_vck kiemelé sc'Az isnróvck rclc'Vanciáiát azonban csak aszerint állaPí thatjuk nrc1;, hogy eze.n ismén'ekkórcsck cmegalaPozni az é rtelemfcltáró ekvivalenciákat' Lz a kö ncm fcltótlcntil airdögi-Felnyithatjuk é s ,hermcncutikai spirállá''35 folnlálhatjuk a ,,pl'tibák ós hibák"(triql and erfor) ü'ódszaÍ é t köVetvc' Ilyen mc8közclí té st VáZolt fel hcrIlcnclr

tikájában Friedrich Schleiermachcr' aki Iánltltatott a megé rtós ké tnlódszeré nek,a ',divinációnak'', r'a8}'is az c8é sz intrtití l' elórc1scí trck é sa ,,konstrukcií ltrak" nintaZ intuití v Projekció racionalisztikus cllcrrőrzósónck sztiksógszerű iisszekaP-csolására.36

A különÍ é lc szubsztanciákban é s fornákban nrcgjelerrő ekvivaler-rcia fcicrósí tiaz olvasó é rzókclő ké pessógé t.Az c8yik szintcn taPaszta|hat(i aiss7('kajttcté seksegí tenek a másik szintcn a me8felcló, dc rrgyaní gy aZ cllcntótes kaPcsolatokkiemelé sé bens' AZ ekvivalcnciák rcndszcrórrck órzóki:lósc a láncrcirkr.:itila ha-sonlí t'Elcgendő a fontos nrcgfclelé sck bárnliJycn cs()Portiií t azoIlosí tirnllnk, slópé sről lépé sre,egyrc ilrkább nrcgvilágostldik az idrí rr kí viilika1rcstllattlk sűtí ínszövöt hálóa'

Az clózó elenrzósek aZt nlutatják, hilgy az ekvir'alcnciák kicmelik, nrcgtámo-gatják, neghatározzák c1ymásL S mógis, azonosí tásukat ós átgondolásukat aZolvasónak kcll elvógeznic. A mű potenciális ekr'ir'alenciáinak aktualizácicí jaszüksé 8ké PPen mirrdig rószlegc's marad' Ennek tlka ncm pusztán az adott szcj'vegben feltárlrató ekl'ivalcnciák mclrnyisógóbcrr keteserrdii, hanerrr e]sősorbankültjnfé le kócscjnkapcsolataik határLalarr lcl-rctósógóbcn, mikrlr is mirlr1cn ú jkap'csolat ú ' é rteImct sutall.

Az ekvivalc'rrcialráltj, Cselrov elbcszóóseiberr pcrldátrl, olyannyirir tlorlytllull cí ssűrű, hogy a mindig cgy nreghatá|ozotr né Zópontbó szeweztidő cgycLli ['cfogirdásban nem mutatkozhat tleg kimcrí tőcn' A fclajánlcú t ckvivalcrrciií k ós kij]-csönkaPcsolataik közül az olvasó azokat Í ogja kiválasztani, melyekre az általltváÍ t é rtelem elevc számí t. EZért a bcí o8adásé s a mú alkotás k(5zÓti \'isz('nyt a7elmesélt töté net é saz annak alapjául szolgáló esemé nyek köZijtti viszolrnyalhasonlí thatjuk össze. Mindcn befogadás szüksé gké PPenredr'rkálja a nlűalkotásbonyolultságát, mivel csak azokat a kaPcsolatokat választja ki, nrelyck _ az ór.tt--

s E fo8alontó lí sdI J' BoLTENi Die hermcnclltls(l1e sririlc' Ün:erlegungcn zu einer inte$ativenLiteÍ aturthcorie. = l'octica. itschÍiÍ t Í tirsPlich- und ],itcra1rlrwissensclraft' Rd' 17. ÁmsteÍ dam,1985' 355_371. -

^,,struktuláIishermeneutikai kő!" rokon fo8almáró ]í sd| stierlc K. |iir eine

otÍ nun8des heÍ mcnculi5chcn Zirlci5' = ibid, Jto-]! I'1Á

^zelvivalcnci.í l elcnrzé scnckmóCtszertan' Ptolrlé máir('l a hcrmonclttik. é sn strukturili7nus

közöti vita fé nyóbcn lísd vV. scHNí lD:Analysiclen oder Dcutcn? ÚberLcgrrngcn zllr Kontro\'.rs.zwischcn Struktutalizmus Lmd Ilcrmene til am Ucispicl von L'cchovs ,,Ncvesrn". - l)ic wclt d.rSlaven. Bd. I L 1987 l0l-120.

WoLr SCI]MID / EKVIVALINCIÁK ÁZ ELBESZÉ LÓPRÓZÁBAN 207

lcnrelvárástó Í üggóen _ már mint ismertek idcntifikí lódnak a számára. A szcivcgolvasásakor ós átgondolásakor a tematikus é sa formális ekvivalenciákon, illetvea bcrLnük nregjclcnó ismérveken kercsztül cgy é rtelemvonalat é pítünk el, mi_közbcn elkcriilhctctlcni'il Í igyelmen kí vülhagyur-rk rengete8 más ckvivalenciát é sismérwct. Ily módon aZ elmesé lt töténet mindcn olvasása a töté net tcirté neté talkotja meg.

(P orclí t ott a: H ortlá th Korné Iia )

(WoIf Schntid: Áquí t'olelzen fu Erziihlender Prosa. = W. S.: ()numeltales Etztí h-Ien ir der russisclttl Moderne' Ceclrcll Babcl' _ Zamjat l [Slaoí schc Literaturen.Texte ud Ab|nndLlngctt Hrsg. Wolf Schnirl.] Bd. 2' Frankfurt am Mqitt_Berlí lt-Bertt Nelu York_Pnris_Wí en, Peter Lfillg 1992' 29 71' [Röpidí tett aóItoznt,2948',54 s7.,59-67.l

wolf schmid ekvivalenciak csehov

Documents