&&SSyyllvvaaiinn BBAARRBBIIEERR

BBaarrnnaa IILLLLÉÉSS

EE ll ll ee nn ee éé ss vv ee ll ee

No56.The

Outside SeriesNo. 10.

Budapest 2002

F i f t y - s i x t h E x h i b i t i o n o f B o l t G a l l e r ya t T r a f ó H o u s e o f C o n t e m p o r a r y A r t s

CCoonnttrree eettaavveecc

SSyyllvvaaiinn BBAARRBBIIEERR

T r a f ó

H o u s e o f

C o n t e m p o r a r y

A r t s

1 0 9 4

B u d a p e s t

L i l i o m u . 4 1 .

t e l . : 4 5 6 2 0 4 4

f a x : 4 5 6 2 0 5 0

h a j n i @ t r a f o . h u

w w w . t r a f o . h u

F i f t y - s i x t h

E x h i b i t i o n o f

B o l t G a l l e r y

T h e o u t s i d e

s e r i e s N ° 1 0

e - m a i l : b o l t @ c 3 . h u

w w w . c 3 . h u / ˜ b o l t

7 p m , 1 0 J a n u a r y , 2 0 0 2 - 1 0 t h F e b r u a r y , 2 0 0 2

Még manapság is akadnak olyanok, akik egy kínzó paradoxont cipelnekmindenhová magukkal, s képtelenek ebb√l a frusztráló filozófiai hálóbólkigabalyodni: a világbavetettséget, ezt a mérhetetlen tágasságot kínálórealitást, a permanens szorongás állapotában élik meg. De mit tegyenek,ha nem ismerik fel rendeltetésüket, még nem látják az egyedül rájuk várófeladatot, melyben helyes megoldásként, feloldódhatnának. Ôk azok, akikmindig mindent újra kezdenék. Nem úgy a társadalmi rendszerekönkéntesei, akik egyszerre teremtik az automatizmusokat, s egyszerrerendelik magukat azok igája alá. √k rendben vannak.Sylvain Barbier munkáiból az a gyermekien naiv, s egyben mégis igen férfiaskonceptuális mondandó olvasható ki, s ezzel nem szeretnék er√szakot tennirajtuk, hogy éppen most írják újra azt a kánonokba, élesen csikorgókategóriákba rendezett, vasbeton alapzatokon intézményesül√ másodlagosemberi termékcsoportot, amit csak úgy hív a közmegegyezés: m∫vészet.A fiatal francia (el√)m∫vész, videofilmjeiben, de más m∫fajú munkáibanis, a szimplifikált cselekvési mozzanatokhoz kell√képpen sallangmenetes,a fogyasztás, a termelés világából származó, banális tárgyakat rendel, ígya filmek inkább csak szituációkat, állapotokat, kommunikációsalapmintákat rögzítenek. Mint amikor a gyerek néhány f√szálból,leveléb√l, kavicsból épít egy várost maga köré. A megfogalmazott,pontosabban vizuálisan artikulált szituációk részben általános, filozófiaimez√ben mozognak, részben társadalmi jelenségekre reflektálnak némitartózkodás és némi humor kíséretében. Nincs röhögés, de nincsfeloldhatatlan rosszkedv sem.Az elmondottakból következik, hogy a m∫vek természetes velejárója atechnikai kivitelezés puritanizmusa, nyersessége, közvetlensége.

Nincsenek felesleges trükkök, hiányozik a tudatos, er√ltetett artisztikum.De bratyizásról szó sincs, a m∫vek feszesek és pontosak. Az olcsóság ittérdem. Még az értékek leosztása el√tt vagyunk.Sylvain Barbier nem kizárólagosan videom∫vész mint már említettem, s√tazt hiszem, ezek a rövid, illetve végtelenített et∫dök a sajátos íz∫ objekt-m∫vészetéb√l születtek meg. Olyan tárgyakat, tárgyegyütteseketigyekszik alkotni, melyek alapegységeit megszabadítja a feleslegesnehezékekt√l (tárgytisztítás), majd egy szabadon változtatható rendszerrészeivé teszi azokat. Barbier így ér el állandó dialóguskészültséget. Nemplexi alá szám∫zi a tárgyakat, ezek nem klasszikus ready madek, hanemhagyja, hogy az adott tért√l, az alkotó pillanatnyi lelkiállapotától, abefogadó-néz√ attit∫djét√l függ√en módosuló, jelentéshordozóeszközökké váljanak. Olyan objektekr√l van szó, melyek számításbaveszik a világ végtelen számú kontextusát. (Mindemellett Barbier rajzolis könnyed, popos stílusban, és ír is, nem egy esetben a szövegek fontostartozékai m∫veinek, miként a hangok, a zörejek, a zenei kezdeményekúgy szintén.)A Trafó-beli kiállítás központi darabja, a 1996-os contre et avec ’ellene ésvele’, ez az egyébként másfél perces állóképekb√l felépül√ mozgássorozat,még arra is kapható, ez látszott a legadekvátabb megoldásnak, hogy IllésBarna munkái környezetében hét egyedi képpé - kvázi fotóvá –lényegüljön át. (Hajdanán az állóképek mozgóképpé álltak össze, mostmegfordult a dolog: olyan rácsodálkozás-féle ez. Újraszületés.)Egy finn m∫vész, Radoslaw Gryta, alma -és égerfából faragott köteleket(Vasárnap reggel, 2001) eresztett alá a kiscelli templomtér magasából.Nyilvánvalóan, szakrális szándékkal. Barbier projekjtéb√l hiányzik a

2

SSyy

llvvaa

iinn BB

aarr

bbiiee

rr

SSzzüülleettééss eellôôtttt H E M R I K L á s z l ó

CC oo nn tt rr ee ee tt aa vv ee cc

SSyyllvvaaiinn BBaarrbbiieerr

pátosz, Isten elgondolása. Ellenben rendelkezéséreáll egy nagy üres terem (anyaméh), melynek egyikoldalfalához egy gumi-kötelet (köldökzsinór)rögzített. És Sylvain belép a térbe, belecsim pasz -kodik a kötélbe, s annak megfeszítése után, külön -féle pszeudo tornagyakorlatokat végez. Ez a ma g -zati állapot viszont nem csupán bódító lebegésb√l,súlytalanságból áll. A leveg√ben felvett vízszintestesthelyzetet a földhöz csapódás fájdalmas, igaznem túlzottan tragikus történése követi. Barbierúgy t∫nik még a dolgok el√tt áll, s onnan nyúl át aszorongó avagy túlzottan magabiztos világba. ◊már sejti, mit akar: tetten érni a megszü letéséreváró m∫vészetet.

Budapest 2001 12 14

Some people, even today, spend their lives entangled in an excruciating paradox and are incapable of escaping its frustratingphilosophical web: they feel a permanent apprehension, a sense of having been thrown into this world, into a reality whichconfronts them with endless space. But what should they do when they fail to realise their destiny, when they are unable to find a function in which, as a finalsolution, they can reach fulfilment?These are the people who begin everything afresh — unlike the volunteers in social systems who create social mechanisms towhich, at the same time, they surrender themselves. They are happy. The works of Sylvain Barbier radiate a childishly naïve, yet very masculine message. By saying this I do not mean to implythat these works are in the process of rewriting that canonical, strictly categorised group of secondary human products thatis now institutionalised on reinforced concrete pedestals, and traditionally referred to as art.In his videos, as in his other works, the young French (pre)artist represents appropriately frill-free, banal objects taken fromthe world of everyday consumption and production in simplified phases of action, thus capturing basic situations,conditions and patterns of communication in just the same way that children do when they build a city from a few bladesof grass, leaves, and pebbles. The visually well articulated situations in part exist in a general, philosophical field, while inpart reflecting social phenomena accompanied by a certain amount of restraint and a touch of humour. There is neither harshlaughter nor incurable dejection.It follows from the above that the works, by their very nature, involve technical puritanism, roughness and immediacy. Thereare no superfluous tricks, no self-conscious, mannered artiness, no attempt to make friends with the spectator at any cost.Barbier’s creations are tight and exact. Cheapness here is a virtue. We are in a phase before virtues have been attributed.As I mentioned Sylvain Barbier is not exclusively a video artist, and I believe these short/looped etudes were born out of apeculiar object art. He intends to create objects and groups of objects, the basic elements of which he frees from anyunnecessary ballast, before making them part of a freely interchangeable system. This way he achieves a state of permanentreadiness for dialogue. He does not exile the object beneath a glass case, and instead of making classical "ready mades" heallows them to become devices of changeable meaning depending on the given context, the creator’s momentary state ofmind, and the attitude of the spectator. These objects take into account the infinite number of contexts of the universe.(Besides his videos Barbier also makes casual, pop-art-style drawings. He also writes, often making his texts an importantpart of his works in the same way that he uses sounds, rattles, and musical elements.)The central item in the exhibition at the Trafó is his contre et avec from 1996, a series of movements made up of one-and-a-half-minute-long video stills, which — in the context of Barna Illés’ works — metamorphoses into seven individual pictures,or quasi-photos. (In the past stills were used to create moving images. Now it happens the other way around. It is arediscovery and a resurrection of a kind…)In Sunday Morning (2001) Finnish artist Radoslaw Gryta lowered ropes made from apple and alder into the church in Kiscell.Her intentions were obviously sacred. Barbier’s project, however, lacks pathos and the idea of God. By contrast he shows alarge, empty room (the mother’s womb), to the side of which he has attached a rubber rope (an umbilical cord). Sylvain then

by

L

ás

zló

H

EM

RIK

4

SSyy

llvvaa

iinn BB

aarr

bbiiee

rr

12 14

2001

Bud

apes

t

BBeeffoorree bbiirrtthh

enters the space, holds onto the rope and stretches it, performing various pseudo gymnastic exercises.However, his embryonic state is made up not only of floating and weightlessness. His horizontal positionin the air is followed by the painful, although not particularly tragic, act of crashing to the ground.Barbier seems to be standing ahead of things that are to happen, and he reaches from this state into aworld of inhibitions or excessive self-assurance. He seems to be feeling his way towards what he wants:to expose art waiting to be born.

Rachel & János HIDEG

Co

nt

re

et

av

ec

1.

199

6 /

60

X 8

0 c

m

5

SSyy

llvvaa

iinn BB

aarr

bbiiee

rr

Certaines personnes, mêmeaujourd’hui, traînent par-tout avec eux un paradoxetorturant et se trouventdonc incapables de sedépétrer de se filet

6

SSyy

llvvaa

iinn BB

aarr

bbiiee

rrC o n t r e e t a v e c 4 . 1 9 9 6 / 6 0 X 8 0 c m

AAvvaanntt llaa nnaaiissssaannccee

philosophiquement frustrant : elles ressentent une appréhension permanente, l’impression d’avoir été jetées dans ce monde, dans une réalitéqui les confrontent à des espaces immesurables. Mais que peuvent-elles faire si elles ne reconnaissent par leurs destinées, quand elles sontincapables de trouver une fonction dans laquelle, comme finalité, elles pourraient s’identifier ? Ce sont les personnes qui recommencenttoujours tout – contrairement aux volontaires des systèmes sociaux qui se créent des automatismes dont ils se rendent, en même temps, euxmême esclaves. Ils sont réglés. Des oeuvres de Sylvain Barbier s’irradie une pensée tout à la fois enfantine et tout de même très virile. En disantcela, je ne souhaite pas impliquer que ses oeuvres sont en train de réécrire ces canons, strictements catégorisés de produits humainssecondaires qui sont maintenant institutionnalisés sur des soubassements en bêton armé, et que la convention commune appelle art.Dans ses videos, comme dans les autres oeuvres, le jeune artiste français associe des objets banals, sans fioritures, empruntés à notre mondequotidien de la consommation et de la production, en des phases d’action simplifiées, capturant ainsi des situations, des états basics, et desmodèles fondamentaux de la communication, de la même manière qu’un enfant construirait autour de lui une ville de quelques brins d’herbe,de feuilles, de cailloux. Les situations ainsi composées, plus exactement, visuellement articulées, se meuvent d’une part dans un champphilosophique général, et d’autre part reflétent des phénoménes sociaux, sans réserves, mais accompagnées d’humour. Il n’y a pas de rigolade,non plus que de mauvaise humeur insoluble. En conséquence, ces oeuvres, par leur nature propre, induisent une certaine simplicité,immédiateté et légéreté technique. Il n’y a ni trucages, ni contenu artistique affecté ou maniéré, ni d’intentions cherchant à fraterniser à toutprix avec le spectateur. Les créations de Barbier sont strictes et précisent. La notion de “bon marché” est considérée comme un mérite ici. Nousnous trouvons dans une phase antérieure à la distribution des valeurs. Comme je l’ai mentionné, Sylvain Barbier, n’est pas exclusivement unartiste vidéaste, et je pense, de plus, que ces etudes courtes/en boucle, sont nées de l’objet particulier de son art. Il s’efforce de créer des objets,et des ensembles d’objets dont les unités fondamentales, dont il ôte le superflus, participent à des systèmes variables à souhait. De cettemanière, il obtient un état permanent de dialogue.Il n’exile pas les objets derrière des vitres de protection, et au lieu de faire de classiques “ready-mades”, il leurs permettent de devenir desaccessories aux significations changeantes, selon le contexte donné, l’état d’âme momentané de l’artiste, et l’attitude du spectateur-receveur.Ces objets prennent en compte les contexts infinis de l’univers. (Parallélement à ses videos, Barbier fait aussi des dessins aux allures pop etpopulaires. Il écrit aussi, faisant souvent de ses textes une importante partie de son travail, tout comme le sont aussi, les sons, les bruits etles éléments musicaux). La pièce centrale de l’exposition à Trafó est Contre et avec de 1996, une série de mouvements d’une minute trentesecondes, construite à partir d’images arrêtées, qui – par rapport au contexte du travail de Barna Illés – est même capable de setransubstancier en sept images uniques, ou quasi-photos. (Jadis les images arrêtées étaient utilisées à créer un mouvement. Cette fois-ci aucontraire c’est une redécouverte et en un sens une renaissance…)Dans son oeuvre (Un dimanche matin, 2001) l’artiste finnois Rodoslaw Gryta a fait descendre des cordes faites de bois de pommier et d’aulnes,du haut de la nef de l’église de Kiscell. Sans doute avec une intention sacrée. Le projet de Barbier, cependant, manque de pathos, conceptiondivine. Pourtant, il nous montre une grande salle vide (l’utérus), contre le mur de laquelle il a fixé un élastique géant (le cordon ombilical).Ensuite, Sylvain entre dans l’espace, se cramponne à l’élastique et l’étire, effectuant une série de pseudo exercices de gymnastique. Quoi qu’ilen soit, cet état embryonnaire ne consiste pas uniquement en flottements et situations d’apesanteur. La position horizontale de son corpsdans l’air est suivie par le fait douloureux, mais à vrai dire pas particulièrement tragique, de sa chute sur le sol terrestre.Barbier semble tenter de précéder se qui pourrait arriver, situation d’où il tend la main à un monde, soit angoissé, soit trop sûr de lui. Ilsoupçonne déjà ce qu’il veut atteindre : l’art attendant sa naissance.

Traduction: Zsuzsa LÓRÁNT Lá

sz

ló

H

EM

RIK

7

SSyy

llvvaa

iinn BB

aarr

bbiiee

rr

12 14

2001

Bud

apes

t

Avant la naissance

8

SSyy

llvvaa

iinn BB

aarr

bbiiee

rrC

on

tr

e e

t a

ve

c 2

. 19

96

/ 6

0 X

80

cm

9

SSyy

llvvaa

iinn BB

aarr

bbiiee

rrC

on

tr

e e

t a

ve

c 3

. 19

96

/ 6

0 X

80

cm

10

SSyy

llvvaa

iinn BB

aarr

bbiiee

rrC

on

tr

e e

t a

ve

c 5

. 19

96

/ 6

0 X

80

cm

11

SSyy

llvvaa

iinn BB

aarr

bbiiee

rrC

on

tr

e e

t a

ve

c 6

. 19

96

/ 6

0 X

80

cm

1974 Paris ( F ) SSyyllvvaaiinn BBAARRBBIIEERR 1998 National Plastic Arts Studies Diploma with distinction, National school of fine arts, Nancy, ( F )1992 Baccalauréat economic and social sciences

Solo exhibition

2001 We will have to take decisions and maybe get rid off a part of the equipment, Hot Red International, Den Haag, ( NL )2000 Everithing seemed implacably ordered by the succession of rational events, galerie Le Sous-sol, Paris, ( F )

Group exhibitions

2001 A detour by the simplicity: experiences of absurd, Contemporary Art center Le Confort Moderne, Poitiers, ( F ) Move, Museum of Contemporary Art, Maribor, SloveniaAnti-gravity, Le Tapis Rouge, Paris, ( F )

2000 For further informations please contact the gallery - part 1, galerie Le Sous-sol, Paris, ( F )Aux chiottes...les artistes, museum Calvet, Requien, and Vouland, Avignon, ( F )Le congrès et Service compris, O.P.A. café, Paris, ( F )

1999 The big tank, at the hospital of Kremlin-Bicêtre, Kremlin-Bicêtre, ( F )International Off meetings Paris / Berlin, at the parisian's Action Christine Odéon cinema, Cerise and the Berliner's Brotfabrik cinema, France and Germany

1998 Hare days 1, rue Erckmann-Chatrian, Nancy, ( F )French spring, Contemporary Art center l'Espace de l'Art Concret, Mouans-Sartoux, ( F )

1997 End of lease, rue des Tiercelins, Nancy, ( F )1996 A room in town, av. Milton, Nancy, ( F )1996 Graduated, Fine-Arts museum, Nancy, ( F )

Residencies and grants

2001 Hungarian season, Budapest, Hungaria, (AFAA - Ville de Paris)2000 La Source, La Guéroulde, France

Aide à la première exposition, Ministère de la Culture et de la communication, Délégation aux Arts Plastiques (CNAP)Aide individuelle à la création (DRAC)

Catalogue and interview

2001 Move, Museum of Contemporary Art, Maribor, Slovenia and Galerie Le Sous-sol ( F )2000 Multipistes, Arnaud Laporte for radio France Culture

11

SSyy

llvvaa

iinn BB

aarr

bbiiee

rrC

on

tr

e e

t a

ve

c 7

. 19

96

/ 6

0 X

80

cm

C3

Published by Bolt Gallery / A Bolt Galéria kiadványaiISBN

963 9009 37 7 ISSN1218–

456 x Printed in 500 copies / Készült 500 példányban

© 2002 by Bolt Gallery –

Artist – Authors All rights reserved

Barna Illés Nektár-tenger Mare Nectaris Barna Illés Nektár-tenger Mare Nectaris Barna Illés Nektár-tenger Mare Nectaris Barna Illés Nektár-tenger Mare Nectaris Barna Illés Nektár-tenger Mare Nectaris Barna Illés Nektár-tenger Mare NeSylvain Barbier Contre et avec Ellene és vele Sylvain Barbier Contre et avec Ellene és vele Sylvain Barbier Contre et avec Ellene és vele Sylvain Barbier Contre et avec Ellene és vele Sylvain Barbier Contre et avec Ellene és vele Sylvain Bar

No. 56. The Outside Series N

o. 10.

Organised by Trafó House of Contemporary Arts and Bolt Gallery

Text by János STURCZ and László HEM

RIKEnglish and french tranlations by Rachel & János HIDEG Tel.: 36 1 4668147

French tranlations by Zsuzsa LÓRÁN

T Design by ARKTISZ

studio,Balázs CZEIZEL, Ákos LOKODI Tel.: 36 1 3356031Prepress by Tim

p Kft. Tel.: 36 1 2129102Printed by HTSART

Press 1163 Budapest, Cziráki út 26-32. Tel: 36 1 4034437, 4634437

SponsorsF√városi Közgy∫lés Kultúrális Bizottsága / Budapest City Council Cultural Com

mittee

c3 Cultural and Comm

unications Center / c3 Kulturális és Komm

unikációs KözpontBudapesti Francia Intézet / French Institut of Budapest

Arktisz StúdióHTSART

press / HTSART Kiadó és nyomda

Special thanks to: AFAA, Mairie de Paris, Galerie Le Sous-sol, Edina CSÓ

KA, Bruno BRUEL

BOLT

FOTÓGALÉR

IAJudit

HANGYÁL·H-1064 Budapest, Podm

aniczky út 69.tel/fax: (361) 302 2043 · By appointm

ente-m

ail: bolt@c3.hu · w

eb: http:// www.c3.hu/~

bolt

Barna Illés Nektár-tenger Mare Nectaris Barna Illés Nektár-tenger Mare Nectaris Barna Illés Nektár-tenger Mare Nectaris Barna Illés Nektár-tenger Mare Nectaris Barna Illés Nektár-tenger Mare Nectaris Barna Illés Nektár-tenger Mare NeSylvain Barbier Contre et avec Ellene és vele Sylvain Barbier Contre et avec Ellene és vele Sylvain Barbier Contre et avec Ellene és vele Sylvain Barbier Contre et avec Ellene és vele Sylvain Barbier Contre et avec Ellene és vele Sylvain Bar

BBaarrnnaa IILLLLÉÉSS

T r a f ó

H o u s e o f

C o n t e m p o r a r y

A r t s

1 0 9 4

B u d a p e s t

L i l i o m u . 4 1 .

t e l . : 4 5 6 2 0 4 4

f a x : 4 5 6 2 0 5 0

h a j n i @ t r a f o . h u

w w w . t r a f o . h u

F i f t y - s i x t h

E x h i b i t i o n o f

B o l t G a l l e r y

T h e o u t s i d e

s e r i e s N ° 1 0

e - m a i l : b o l t @ c 3 . h u

w w w . c 3 . h u / ˜ b o l t

7 p m , 1 0 J a n u a r y , 2 0 0 2 - 1 0 t h F e b r u a r y , 2 0 0 2

Illés Barna m∫veinek szürrealisztikus, súlytalanul lebeg√ világa látszólag elszakad a földi realitástól, s a sci-fi, az ∫r- és mélytengeri kutatás gyermeki,

mesebeli képzeleten átsz∫rt fantáziabirodalmába húzódik. De fantáziái annak a realitásnak a jegyeit is hordozzák, amelyben él. Egy teljesen átmeneti,

kaotikus, értékválságban szenved√, korrupciótól és kriminalitástól bomló fél-feudális, vad-kapitalista társadalomban, a nyílt politikai beszédt√l

fóbiásan retteg√ képz√m∫vészeti hagyomány nyomása alatt élve, a fiatal magyar m∫vészek többségét hidegen hagyják a nyugati társaikat alapvet√en

foglalkoztató társadalmi-politikai kérdések.

Illés Barna is kilép a konkrét valóságból egy önmaga által kreált irreális világba, amely egyszerre fenséges és gyermeki, mégsem otthonos, mindenen

kívüláll, els√ látásra megnyugtató vonásai ellenére legjellemz√bb vonása a bizonytalanság. Nincs benne lent és fent viszonylat, bal és jobb oldal, képei

valóban egyformán érvényesek minden irányból. Bizonytalan, az anyagtalanság határát súroló közegük is, az ∫r, a súlytalanság állapota vagy a víz

alatti világ, melyet zselatinba helyezett játékfigurákkal, olykor ∫rhajósoknak t∫n√ mélytengeri búvárbabákkal idéz meg. Így léptékük is ambivalens,

egyszerre érzékeljük benne a végtelen teret és a kicsiny, m∫termi szituációt is.

Illés gyermekkorunk kádvízben hipermangánt feloldó, az elemeket játékosan a fürd√szobában, konyhában próbálgató "kísérleteit" metszi egybe az

emberiség nagy, heroikus vállalkozásaival, holdraszállással, ∫rsétákkal, mélytengeri merülésekkel, csakhogy az utóbbiak is egy-egy gyermekkori

fantázia, verne-i álom valóra váltásai. Olyan végtelen terek és mélységek elé állít bennünket, melyek vonzásuk ellenére émelygést és már-már fóbikus

rettegést váltanak ki bennünk. Az ambivalencia jelzésére Illés Barna úgy idézi meg az ∫rbeli és víz alatti végtelen tereket, hogy paradox módon - a

fekete bársony háttér és az áttetsz√ zselatin alkalmazásával - kisz∫ri a teret, egyfajta tér-nélküli, vakuum-szer∫ hatást érve el. Mindezt ugyanakkor

a gyermekek játékosságával és felszabadultságával, valódi horror nélkül teszi.

Az utóbbi években egy sor fotót alkalmazó képz√m∫vész - például Loris Cecchini, Lois Renner, vagy a magyar Szabó Dezs√ - dolgozik modellekkel,

makettekkel.

◊k azonban valóságérzékelésünk elbizonytalanodásáról, realitás és fikció határának elmosódásáról, a média és a virtuális valóság által való

bekebelezésér√l beszélnek. Illés Barna nem a valósággal, nem is a falánk médiával és komputerrel, hanem az emberi fantázia √sibb, gyermekmesékben

banalizáltan továbbél√ képzeteivel foglalkozik. Heroizmus és nosztalgia nélkül, látszólag kívül a magyar és a földi valóságon.

2

BBaa

rrnnaa

IIllll

ééssÛÛrr--kkooccssoonnyyaa S T U R C Z J á n o s

12 16 2001 Budapest

NN ee kk tt áá rr -- tt ee nn gg ee rrbb yy BB aa rr nn aa II LL LL ÉÉ SS

MMaarree NNeekkttaarriiss

The surrealistic, weightless, hovering world of Barna Illés appears to break free of earthly reality and enter the childlike, fantasy

realm of science fiction and of space and deep-sea exploration. However, his fantasies bear the features of the reality in which

he lives. It is a transitional, chaotic, semi-feudal, wild capitalistic society, which is marred by corruption and criminality and

manically afraid of free political speech. Under the pressure of the artistic traditions of this society, the majority of Hungarian

artists are not uninterested in the social-political issues that occupy the minds of their counterparts in the West.

Barna Illés steps outside everyday reality into an unreal world of his own creation. The most telling feature of this universe – a

universe that is magnificent and child-like, as well as tranquil, at least at first glance – is uncertainty. It has no up and down,

no left and right. Illés’ pictures are equally valid when observed from any direction. Their context is also uncertain, almost

immaterial: space, weightlessness, and the underwater world, evoked by plastic figures set in gelatine or by deep-sea-diver

puppets that sometimes appear as astronauts. Even their scale is ambivalent, reflecting at the same time endless space and the

miniature situation of the studio.

Illés combines such childhood “experiments” as dissolving potassium permanganate in the bathtub or the kitchen sink, with

the great heroic enterprises of mankind: landing on the moon, spacewalks, deep-sea exploration. However, these latter are

nothing other than the turning into reality of childhood fantasies, the dreams of Jules Verne. He confronts the spectator with

spaces and depths which, despite their attraction, are capable of generating terror. In order to highlight this ambiguity he

evokes the sensation of the endless spaces of the galaxy and the deep sea by means of a black velvet background and

transparent gelatine. In this way Illés, quite paradoxically, filters space, thus achieving a kind of “space-less”, or vacuum-like

effect. He does this with the playfulness and blitheness of a child, without provoking real horror.

There are many artists today — including Loris Cecchini, Lois Renner, and the Hungarian Dezsõ Szabó — who make use of

models and mock-ups. However, these convey the uncertainty of reality, the blurring of the boundaries between fiction and

reality, and the swallowing up of reality by the media and by virtual reality. Barna Illés is not concerned with reality, nor

with the devouring media and the computer, but with the ancient, childlike notions of human fantasy, which survive in the

simplified form of children’s tales. Without heroism and nostalgia, and apparently outside Hungarian, as well as foreign, reality.

Translation: Rachel & János HIDEG

by

J

án

os

S

TU

RC

Z

4

BBaa

rrnnaa

IIllll

ééss

12 16

2001

Bud

apes

t

SSppaaccee jjeellllyy

Ne

kt

ár

-t

en

ge

r I

. 2

00

1 /

80

X 1

20

cm

5

BBaa

rrnnaa

IIllll

ééss

6

BBaa

rrnnaa

IIllll

ééss

Ne

kt

ár

-t

en

ge

r I

I. 2

00

1 /

80

X 1

20

cm

Le monde de Barna Illés, surréaliste, planant, en apesenteur, semble se libérer de la réalité terrestre et entrer dans le royaume candide et fantasmagorique,

de la science fiction, de l'espace, et des grandes profondeurs marines. Cependant, ses illusions conservent en mémoire la physionomie de la réalité dans

laquelle il vit. C'est une économie en transition, chaotique, semi-féodale où règne le capitalisme sauvage, qui est ruinée par la corruption et la criminalité

et maniaquement peureuse d'une éventuelle liberté de parole politique. Sous la pression des traditions artistiques de cette société, la majorité des artistes

hongrois ne sont pas inintéressés par les résultats socio-politiques qui occupent les esprits de leur contre-partie, à l'Ouest.

Barna Illés sort de la réalité quotidienne et entre dans un monde fictif qu’il crée lui-même. Le trait le plus frappant de cet univers--univers qui est

magnifique et enfantin, aussi bien que tranquille, à première vue du moins--c’est l’incertitude. Il n’y a ni haut ni bas, ni gauche ni droite. Les images

d’Illés peut être regardées également dans n’importe quel sens. Leur contexte est aussi incertain, presque immatériel: l’espace, l’apesanteur et le monde

sous-marin, évoqué par des figures en plastique immergées dans la gélatine, ou par des poupées en forme de plongeurs sous-marins qui apparaissent

parfois comme des astronautes. Même l’échelle est ambivalente, exprimant en même temps les espaces infinies et l’étroitesse de l’atelier.

Illés unit les «expériences scientifiques» de l’enfance--où l’on fait dissoudre du permanganate de potassium dans le bain ou dans l’évier--avec les

entreprises héroïques de l’humanité: l’alunissage, la marche dans l’espace, les explorations sous-marines. Mais ces entreprises ne sont que la réalisation

des fantaisies enfantines, les rêves d’un Jules Verne. Illés confronte son public avec des espaces et des profondeurs qui, en même temps qu’ils fascinent,

peuvent aussi engendrer la terreur. Pour souligner cette ambiguité il évoque la sensation des espaces infinis de la galaxie et de la mer profonde en se

servant d’un arrière-plan de velours noir et de gélatine transparente. De cette façon Illés, paradoxalement, filtre l’espace, réalisant ainsi un effet «sans

espace», un espèce de vide. Il le fait avec l’espièglerie et la joie d’un enfant, sans provoquer une horreur réelle.

Aujourd’hui il y a de nombreux artistes— y compris Loris Cecchini, Lois Renner, et le Hongrois Dezsõ Szabó — qui se servent des modèles et des maquettes.

Quoi qu'il en soit, ceux-ci illustrent l'incertitude de notre sens de la réalité, le brouillage des frontière entre réalité et fiction, le recrachage de la réalité

par les médias, ainsi que la réalité virtuelle. Barna Illés ne s'occupe pas de la réalité, pas plus que des médias dévorants, ni des ordinateurs, mais des

antiques et infantines notions de l'imaginaire humain, qui survivent dans les formes simples des contes pour enfants. Sans héroïsme, ni nostalgie, et

manifestement en dehors des réalité hongroises, aussi bien qu'etrangères.

Traduction: Rachel & János HIDEG

Sylvain Barbier

Já

no

s

ST

UR

CZ

7

BBaa

rrnnaa

IIllll

ééss

12 16

2001

Bud

apes

t

LLaa ggeellééee ddee ll’’eessppaaccee

8

BBaa

rrnn

aa II

llééss

Ne

kt

ár

-t

en

ge

r I

II.

20

01

/ 8

0 X

12

0 c

m

9

BBaa

rrnn

aa II

lllléé

ss

Ne

kt

ár

-t

en

ge

r I

V.

20

01

/ 8

0 X

12

0 c

m

10

BBaa

rrnn

aa II

lllléé

ss

Ne

kt

ár

-t

en

ge

r V

. 2

00

1 /

80

X 1

20

cm

11

BBaa

rrnnaa

IIllll

ééss

1964 Budapest ( H ) BBaarrnnaa IILLLLÉÉSS1985-1990 Teachers’ Training College, Art

1993-1996 Szellemkép Foundation College of Photography

1988 Member of the Studio of Young Art Photographers

1999-2001 József Pécsi Scholarship of Art Photography

2001 Hungarian Academy of Crafts and Design, Budapest

Solo exhibitions:

1996 Gallery of Experiment Eger ( H )1998 ’Over the Balcony’ Grand Café Szeged ( H )1999 ’Dream Age’ Tölgyfa Gallery Budapest ( H )1999 ’ZO2’ P.Gallery Szeged ( H )2000 'Aquamarine', Tölgyfa Gallery Budapest ( H )2000 'Waterproof', Szombathely Gallery Szombathely ( H )

Group shows:

1996 Exhibition of the Graduates of the Szellemkép Foundation College of Photography Kossuth Club Budapest ( H )

1996 Exhibition of the Studio of Young Art Photographers, Gallery Miskolc Miskolc ( H )

1997 Exhibition of the Studio of Young Art Photographers, Kossuth Club Budapest ( H )

1998 XI. Biennale of Photography of Esztergom Esztergom ( H )1999 Manu Propria, Dominican Church Soave ( I )1999 Exhibition of the Szellemkép Foundation College of

Photography, Tölgyfa Gallery Budapest ( H )

2000 Westárlat, Vista Gallery Budapest ( H )2001 Exhibition of József Pécsi Scholars,

Mai Manó House Budapest ( H )2001 3rd International Light Symposium Eger ( H )2001 Photo Salon, Mûcsarnok Budapest ( H )2001 100 years of the hungarian photography,

Palais Royal Paris (F )2001 Gallery Vrais Reves (expo of Bolt gallery ) XXS & XXL « Jeno »

http://www.lewub.com/guide/index.php3?catid=12&guideadmin=0Barna ILLÉS, András BARANYAY, Péter BÁNYAY, Balázs CZEIZEL,Imre DRÉGELY, Enikô GÁBOR, József HAJDÚ, Péter HERENDI, Jeno DETVAY, Péter KECSKÉS, Mari MAHR, István SOLTÉSZ, Balázs TELEK, Magdi VÉKÁS, Lyon ( F )

2001 Espace d`art contemporain Voutes du Port de ROYAN(expo of Bolt gallery )Barna ILLÉS, Enikô GÁBOR, Balázs CZEIZEL, Imre DRÉGELY, Balázs TELEK, Péter HERENDI, Royan ( F )

Prizes:

1998 XI. Biennale of Photography, Esztergom, Forte Corp. Prize2000 Press Prize, Westárlat

Ne

kt

ár

-t

en

ge

r V

I. 2

00

1 /

80

X 1

20

cm

12

BBaa

rrnn

aa II

lllléé

ss

13

BBaa

rrnnaa

IIllll

ééss

Ne

kt

ár

-t

en

ge

r V

II.

20

01

/ 8

0 X

12

0 c

m

&&

NNeekkttáárr--tteennggeerr

No56.The

Outside SeriesNo. 10.

F i f t y - s i x t h E x h i b i t i o n o f B o l t G a l l e r ya t T r a f ó H o u s e o f C o n t e m p o r a r y A r t s

Budapest 2002

BB aa rr nn aa II LL LL ÉÉ SS

MM aa rr ee NN ee cc tt aa rr ii ss

SSyyllvvaaiinn BBAARRBBIIEERR